ráktérítő; knj&wbb (BEFEJEZETT)

| n é g y |

Feladó: Kim Namjoon [kim.namjoon@empas.co.kr]

Címzett: Park Nari: [nari.95@hotmail.co.kr]

Tárgy: Namjoon!

                2018. 07. 16.

„Narim, édes Csiperkém, Lily-m és Liliomom,

elsőre is értettem az intertextualitás-fortélyaid, meg téged is, de köszönöm. Hogyha Shakespeare valóban így írta volna, szerintem egyikük sem lett volna öngyilkos. Úgy gondolom, hogy az egész mű tragédiája ebben a mondatban van: „Ó Rómeó, mondd, miért vagy te Rómeó?", a többi pedig a komédia. Egyébként, még mindig úgy gondolom, ez a mű messze nem annyira zseni, mint a korabeli történetek, vagy maga az író többi munkássága.

Igen, jól gondolod, Ráki kap. ideért már. Mielőtt még elkezdenél feleslegesen idegeskedni, hogy mikkel is táplálkozik: már utánanéztem interneten. Egyébként néha ijesztő (nem tudom, emlékszel-e a szobámra), mert az ágyam előtt van, és éjszakánként hallom, ahogyan csattog. Néha úgy érzem, hogy mérges rám, mert nem figyelek rá oda eléggé. Hogy tudsz mellette aludni? Meddig leszel Németoban? Utána találkozhatnánk. Augusztusban, például. Jut eszembe, a találkozásunkra nem is válaszoltál. Pedig kíváncsi lennék, méltányolod-e az ötletemet. Jó nyaralást és láblógatást, egyébként.

A helyzet az, hogy ő szakított velem. Egyszerűen csak letette a gyűrűt az ágyunkra, higgadtan, majd azt mondta, hogy „mást szeretek". De már előtte egy-két héttel éreztem, hogy valami nem oké. Most pedig képzeld, valóban (megérezted?), szeptemberben lesz az esküvője Jinnel. Nem vagyok irigy, nem érzek egyikőjük iránt sem haragot, persze, anno megsértődtem (jogosan, úgy gondolom), de mára már csak nyugodtságot érzek a szívemben. (Ehhez kapcsolódva: eljöhetnél velem az esküvőre.) Azóta többször gondolok rád, az az igazság. Nincs olyan nap, hogy ne jutnál eszembe. Leginkább azon, hogy mennyi ideje rejtegetheted a saját érzéseidet? Emlékszem, tavaly, mikor kérdeztelek (teszem hozzá: többször is, azon a napon), mindig vállvonással válaszoltál. Nemcsak erre – a saját magam belső kérdésére – figyelmeztettem magam ebben az egy évben, hanem arra az emlékre, ami azon az éjszakán történt. Akarva-akaratlanul, először csak havonta, hetente, majd minden nap eszembe jutott az is, magam sem tudom, hogyan. Melengette a szívem, akárhányszor felrémlett az az emlék, amit azóta sem ismételtünk meg. Szóval, először csak pár másodpercekre jutott eszembe, majd percekig gondolkoztam, és átadtam magamat az érzésnek. Jóra gondolok, és azon a napon változott meg minden benned?

Boldoggá tesz – el sem tudod hinni, hogy mennyire! – hogy valami olyanon dolgozol, ami közel áll a szívedhez. Leginkább azért, mert tudom, hogy azokba a dolgokba fektetsz be apait-anyait, amik tényleg érdekelnek.

Panda adta? A rákot? Te most csak hülyéskedsz, ugye?

Mellesleg: én is jobban bánom azt a tavalyi napot. Nem sokkal a Szöulból való távozásod után, szűnt meg a Kávé. Emlékszem, mennyit jártunk oda! A srácokkal is, erre emlékszem, meg, hogy az volt a törzshelyünk.

Nekem is elmondhatatlanul és leírhatatlanul hiányzol. Ha lehetne, ha újból az a nap lenne, ha visszatekernénk az időt, adnék lehetőséget, még ha esetleg nem is úgy érzem, ahogy. De adnék.

Hiányzol Csiperkém. Alig várom, hogy újra lássalak, ezen a nyáron mindenképpen,

a Csacsid.

Ui: Részvétem a macskáidnak.

Uui: Hogy van az öcséd? A barátja? Megvan még?"

                a z o n a n a p o n ; [127-es kollégumi szoba]

                csiperke, biztos, hogy akarod? / miért? te mégsem? / nem erről van szó, csak... / csak mi? / barátok vagyunk. legjobb barátok / azok is maradunk ez után / ... / namjoon el akarom veszteni a szüzességem. / ... / itt vagyok már majdnem végzős, te pedig már másodikban nem voltál szűz, te jó ég, én meg... / nem jelent semmit / te nem akarod? /dehogynem! csak neked nem akarok rosszat ezzel / mi van, hogyha a jövendőbeli barátomban, vagy férjemben sem fogok annyira bízni, mint benned? /... / tudom, hogy te óvatos lennél, és figyelnél rám / ez igaz / akkor? nem kívánsz eléggé? ... vagy? / nincs semmi vagy, és nincs semmi nem kívánlak eléggé / [a fiú elfordítja a kulcsot a kilincsben] / akkor megteszed? / meg / és tényleg figyelsz rám? / csiperke, azt hittem, hogy ez magától értetődő / [a lány egy kicsit azért is remegve ér hozzá a pólójához, lehúzni nem meri, a fiú segít neki, akinek már nem ismeretlen a helyzet. volt lánnyal, az előző barátnőjével, kétszer talán] / [csend van, és mozgolódás, halkan, mozognak, teszik a dolgukat, a lány egy kicsit szégyenlős előtte, pedig tudja, hogy a fiú a legjobb barátja; nem igen csókolóznak, néha-néha persze, és talán túlságosan mélyen is, de a fiú nagyon óvatos és figyel rá, főleg mikor] / uhm / ne haragudj, Liliom / nem, én, hm / [halkan sóhajtoznak] / ez az? [a lány izzadtan kérdezi; a fiú majdnem kineveti a tapasztalatlanságát] / nem, az más / más? / más / miben más? / majd meglátod, csak figyelj, rám, nézz rám / [a lány ránéz, kicsit aggódva, kicsit félve; zuhannak, egymás szemein keresztül egymás szemeibe; és talán így talál rájuk a világ megannyi dicsősége, pont akkor, mikor már nem csak önmagukat, hanem mindkettőjüket keresik, mert egymásban végződnek]

„Csak gondoltam, átnézek, minden rendben van-e."

„Jól vagyok, kösz."

„Nem úgy tűnik."

Ez voltaképpen igaz is. Namjoon szemei gyulladtak és vörösek a sok sírástól. Próbál aludni, de csak nyugtatókkal sikerül, a tudat, hogy ott volt benne, ez a vadállat, ez az akármi, és a tudat, hogy most ott van benne a hiány,

ami nem akart sehogyan sem megszűnni látszani.

Igyekezett a Ráki kapitány nélkül feküdni és kelni, de minden nap így aludt el és így kelt.

Yoongi szétnéz a lakásban, kissé aggódva: szennyesek, elmosatlan edények, amiből pár törött is; Namjoon, elhúzott függönyök, és rendetlenség, épp akkora, mint amekkora Namjoon lelkében van; és később a rák. A fiatal férfi szinte egész testével takarja Ráki kapitányt, attól fél, hogy majd ő is meglátja, hogy mit tett vele.

Nem Ráki kapitány, hanem maga Kim Namjoon.

De Yoongi semmit nem mond a rákra és Namjoonra, aki előbb megszakítja a csendet, hogy

nem voltam ott, mikor

csend

(2018. 08. 25.)