ráktérítő; knj&wbb (BEFEJEZETT)

| h a t |

Feladó: Kim Namjoon [kim.namjoon@empas.co.kr]

Címzett: Park Nari: [nari.95@hotmail.co.kr]

Tárgy: Re:Re:Re:Re:Re:Namjoon!

               2018. 07. 18.

„Csiperke!

Be kell vallanom, hogy most különösen ideges vagyok, azt hiszem. Már egy jó ideje nem válaszolsz a kérdéseimre: mikor érsz haza? Augusztusban tudunk találkozni? Bocsi, csak furcsállom, hogy te, aki állítólag minden szavamat issza, most nem hajlandó válaszolni. Nem akarok beléd kötni, csak nagyon furcsa ez nekem most. Továbbá arra sem válaszoltál, hogy akkor eljönnél-e velem az esküvőre? Habár az ifjú pár nem, de én; számítok rád.

Én nem sajnálom Nanát. Akkor sajnáltam, mert szerettem, de most hálás vagyok. És boldog, hogy ők is azok. Később mástól is lehet gyerekem, nemcsak tőle. Jelenleg meg, egyetemista vagyok, igaz, nem sokáig. És időm sincsen nőzni, hogy így fogalmazzak, mert éjt nappallá téve olvasok, olvasok, olvasok és írok. Az írás: fogjuk rá, megy, megyeget a publikálás. Az Egyetemi Filozófiai Szemlénél inkább, máshol aligha. Azt mondják, hogy Dél-Koreában nincs cenzúra, de ha nyíltan társadalomkritikus valaki, akkor az már bűn. És a politika és Isten is szent és sérthetetlen. Szóval így, így megy az írás. Az egész egy szarkupac, ha lehet ilyet mondani. Lehetnék híres, mással, de azt nem érszem reszortomnak.

Bűntudatom van. El sem tudod képzelni, mennyire. Te mindig próbáltál rám figyelni, de én rád, mikor figyeltem, úgy igazán? Szörnyen röstellem magam, hogy arra az éjszakára, mikor megtörtént a freudi elszólás tettlegessége, egyáltalán nem emlékszem. (Talán még nyomokban sem) Kíváncsi vagyok, hogy még mi ért sérelemként velem kapcsolatban. Folyamatosan meglepsz, és ezért is kellene megsürgetni azt a találkozást. Eddig úgy tudtam, ismerlek, mint a kisujjamat, és kiderül még a végén, hogy a kapcsolatunk nem áll többől, mint mellébeszélésekből. Haragszom magamra, hogy mindvégig itt voltál előttem, és soha nem vettelek észre. Makacsul is vissza akarom forgatni az időt, hiába mondod, hogy ne, mert de.

Meddig leszel Németo-ban? Augusztusra csak megérkezel.

Ráki kapitány. Igyekszem megfogadni a tanácsaid. Ma már kicsit könnyebb volt elaludni, de természetesen még most is a fülemben hallom Ráki kapitány továbbra is ötpercenkénti ollócsattogtatásait. Mellesleg: honnan jött ez a név? Nem is te lettél volna, ha máshogyan nevezed el.

Mik azok a más dolgok? Csak nem találtál magadnak egy finom német urat? Mert ha igen, rettentően irigy vagyok rá. Vagy: gyereket vállalsz? Sosem akartál, pedig a te neved az, hogy Nari. És tudod, minek a jelentése és szimbóluma.

Féltékeny vagyok Rád, de leginkább Németországra és a tengerre. Köszönöm szépen a képeket, csoda, tényleg. Már voltam Európában, de ha lehet, még egyszer elutaznék, mert pár ország kihagyásra került, és most Németországgal kezdeném. Az első képen, ha lehet, még irigyebb vagyok a napsütötte kövekre, amik a hideg talpad alatt lehetnek. Mielőtt szerelembe esnél, azért emlékeztetnélek rá, hogy itt van egy Kim Namjoon, aki idehaza vár téged, és talán, sőt, azt kell, hogy mondjam sőt, jobban értékel téged, mint az elmúlt években.

Szóval kérlek, gondolj erre,

ölellek, és képzeld ide a freudi elszólás tettlegességét, Namjoon.

Ui: Sajnálom.

Uui: Üdvözlöm Jimint, és örülök, hogy jól van."

               n u l l a d i k b a n ; [már legjobb barátokként, év vége felé]

               [a lány ölében van a fiú feje; a lány a fiú haját borzolja] csiperke, te tudtad, hogy a neved jelentése „liliom"? / tudtam / és miért nem mondtad ezt soha? / kellett volna? / hát, igen / miért? / tudod mit szimbolizál a liliom? / azt nem. szerintem minden szimbólum felesleges / ez ostobaság, édes Lily-m. a szimbólumok érdekesek. a liliom például a tisztaságot, a szűziességet szimbolizálja és a ... / és? / a termékenységet [a fiú akarva-akaratlanul is kineveti őt] pont a termékenységet, pedig soha nem akarsz szülni / még a végén meglepődsz, hogy szülni fogok / gondolod, hogy szülni fogsz? / hát, jelenleg inkább meghalnék, hogy szüljek /... / mi az? / semmi, csak ne mondj ilyet többet / miért ne? / mert pont téged nem akarlak elveszíteni / nem is fogsz, hiszen a legjobb barátom vagy

A fiatal férfi, mosolyogva öleli meg Park Jimint, Csiperke öccsét, aki szinte rögvest hozzá simul.

„Haragszik rám Nari és azért nem jött le elém?"

Jimin majdhogynem sírva, megremegő ajkakkal rázza a fejét.

„Nincs itthon."

„Tessék? Még Németországban van?"

„Nem. Gyere beljebb."

Előbb Jimin, majd Kim Namjoon az, aki átlépi a ház küszöbét. Namjoon nem bírja levenni a szemét arról az egynéhány szemét zsákról, ami tele van vattával, subcutan és intramuscularis injekcióval, tablettás dobozzal, véres fecskendővel, branüllel, és még ezer minden más egészségügyi szarral, Namjoon nem érti,

(vajon megértheti valaki olyan, aki mindvégig azt hitte, hogy ott van a másik mellett, aztán kiderül, hogy sosem volt sehol?),

nem mer kérdezni, s Jimin az, aki megszakítja a csendet:

„Ez minden" sóhajtás „Ez minden amit maga után hagyott"

(2018. 08. 16.)

***

Hey. Szerintem ez a hatodik rész valamelyest megváltás lett - ne feledjétek, hogy van ott egy hirtelen megváltozott dátum, ami nem augusztus végét mutatja, tehát itt megint egy kicsit visszaugrottunk az időben.  Remélem egy kicsit jobban összeállt a kép, de ha nem, akkor majd holnap; ha akkor sem, akkor majd holnapután. A tizedik fejezetben minden a helyére fog kerülni, ne aggódjatok.