Marvel Oneshots

Loki

 Sietve távozol Asgard trónterméből. Ezt nem hiszem el! Nem fogok megházasodni! - dühöngsz magadban. Mindenek Atyja most közölte, hogy hozzá akar adni valamelyik világ hercegéhez. A szüleid még kiskorodban meghaltak, Heimdall fogadott örökbe, azóta nevelkedsz Odin gyermekeivel együtt.
Te nem akarsz elmenni innen, az otthonódból, ahol a családod és a barátaid vannak. Az esküvő gondolatától is irtózol.
 Megszakítja gondolatmenetedet a tény, hogy nekimentél valaminek vagy inkább valakinek. Amint felnéztél egy zöld szempárral találtad szemben magad. Loki.
 Loki, amióta az eszedet tudod a legjobb barátod, szinte már a bátyád. Tényleg, ő még nem is tud a sorsomról... - jut eszedbe. Csak most veszed észre, hogy beszél hozzád. Egy alig észrevehető fejrázás után minden figyelmed neki szenteled.
- ... és akkor hirtelen nekem jöttél - fejezi be mondandóját és rádtekint.
- Mondd (T/N), hallottad mit meséltem? - vonja fel a szemöldökét kérdőn, szemében kicsi zavartság tükröződik.
- Bocsánat, nem figyeltem, elnyeltek a gondolataim - vallod be lesütött tekintettel.
- Nem fontos - mosolyodik el. - De mi történt veled? -  kérdi enyhén aggodalmas arccal.
- Odin férjhez akar adni - vallod be szomorúan.
Lokiban ekkor egy világ dőlt össze, nem akart elveszíteni téged, a  szeretett ,,hugicáját". A céltudatos csínytevések istene életében először nem tudta mit tegyen. Hosszú dermedtség után végül megszólalt:
- Mikor? - pillanatnyilag ennyit tudott kinyögni.
- Egy hét múlva - feleled keserűen. Barátod gyorsan rendezte gondolatait.
- Akkor kihasználjuk ezt az időt. Ezek lesznek életed legjobb napjai! - mondja visszatért elszántsággal.
- Köszönöm! - nézel rá meghatódva. Valamelyest megnyugtat, hogy adatik még egy utolsó boldog heted a ,,bátyuskáddal".
                     - az utolsó nap-
Ez idáig Loki minden percét rád szánta és minden óhajod teljesítette. De nem hagy nyugodni valami, muszáj tisztáznod.
- Kérhetek valamit?
- Persze - mosolyog rád.
- Kérlek, ígérd meg, hogy nem a mennyegzőn találkozunk utoljára! Kérlek! - könyörögtél.
- Minden erőmmel megpróbálom teljesíteni kérésed! - mosolyog rád szomorkásan. Szíve szerint akár követne is téged új ,,otthonodba" , de ezt nem teheti.

Utolsó óráitokban egymást ölelve beszélgettek. Addig kapaszkodtatok az ,,utolsó kötélbe" , ameddig el nem vágják azt.
 Mindkettőtök nehéz szívvel lépett a templomba. A szertartás volt számotokra a kínzás kezdete.

A kín pedig két összetört, de az örökkévalóságig szétválaszthatatlan lelket hagyott maga után.