Marvel Oneshots

The Fallen Angel 2 - Destiny

Steve szemszöge

- Neeee! - üvöltök fel. A könnyeim csak folynak, megállíthatatlanul. Magamhoz ölelem elernyedt testét.
- Szükségem van rád! Nem mehetsz el! Még dolgod van itt! - a hangom motyogássá halkul. Őt is elvesztetted! Hagytad meghalni ! - sívítják a démonaim. Miattad halt meg! - susogják. Maró érzés árad szét a testemben. Igazuk van. Csak bajt okozok, halál várja azt, aki megszeret...
- Nyugodj meg - szólal meg Tony - Nem tudtad volna megmenteni - ezt honnan?... Csak nyugtatni próbál, hazudik! Az egész MIATTAD van! - harsogják. A fejemhez kapok. Nem bírom. Megőrülööök !
Hirtelen erős fény villan fel, ami kiszakít gondolataimból. Mi történik?! Allie fénylik.... Hátra lépek. A szerelmem szép lassan világító hamuszemcsékre foszlik és felszáll az égbe. Hát hazatért...
Percek multán is mindannyian az égboltot figyeljük. A tekintetekből sugárzik a szomorúság és a keserűség. Az én íriszeim már nem mutatnak semmit, csak üveges pillantásokkal figyelem az aszfaltot, ahol az előbb a mi kis angyalunk feküdt.
Múlt idő. Vége van - fogom fel lassan. Nem lehet, nem akarom - omlok össze teljesen. Véglegesen....

Allie szemszöge

Pechem van. Már megint. A két világ között ragadtam, szellemmé váltam.
A toronyban ,,lebegek". Stevet figyelem. Furán viselkedik. Nem fog helyesen cselekedni. Hülyeséget fog tenni. Érzem.
A szekrényéhez indul. Kihúz egy fiókot, amiben egy hangtompítóval felszerelt pisztoly látszik. Kiemeli onnan. Üvöltök, próbálom megrúgni, de ez lehetetlen számomra. Kénytelen lettem csak figyelni.
Kibiztosítja és a fejéhez emeli.
- Sajnálom Kedvesem, hogy nem vallottam előbb szerelmet. Sajnálom, hogy gyáva voltam. Bánom, hogy nem segítettem. És nem bírok a démonaimmal most, hogy elmentél. Akármi történjen is, én mindig szeretni foglak. Remélem találkozunk.
Meghúzta. Tehetetlenül néztem, ahogy élettelen teste a földre hull.
Pillanatok múltán egy kezet éreztem a derakamon. Hogy lehet?
Megfordultam. Ott állt Ő. Elmosolyodtunk. Könnyes íriszeink elvesztek egymásban. Lassan közelíteni kezdtünk a másikhoz, mígnem egy lágy csókban forrtunk össze. Isteni érzés. Levegő híján lihegve szétváltunk és egymásnak döntöttük a homlokunkat. Halványultunk. Utunk kezdetét vette a Menny felé. Nem féltünk, sőt boldogság járt át minket, mert tudtuk, hogy innentől kezdve együtt lehetünk nyugodtan, örök időkön át.

-❤-

A központ kertjének a közepébe egy sír került. Két csodálatos teremtmény nyughelyéül szolgál a mai napig.
Itt nyugszik Steven Grant Rogers és Allie Angel. Áll rajta a felirat.
Egy mondatot véstek még a márványba:
A szerelemnek nincsenek határai.