Marvel Oneshots

Death - Bucky

Ez egy kihívás szerűség. EszterSzabZich-től kaptam. Köszönöm!
A novelláról annyit, hogy sok próbálkozás után egy teljesen más témában kezdtem ezt megírni. Stan Lee halála ihlette. Nem, nem róla szól. Nem szeretném egy általam kreált förmedvényhez egy ilyen legenda nevét fűzni.

Na, vegye kezdetét a Novella-gyár!

Faj:

- Fanfiction

- Igaz történet

- Fantasy

Téma:

- Macskák

- Szuperhősök

- Álom

Kezdő mondat:

- Hittem benne. Erre ő elárult. Persze erre már rájöhettem volna egy hónappal ezelőtt, amikor..

- Az első nap a gimiben. Sokak szerint nem para, de én rettegtem. Féltem attól, hogy....

- A fiú álmosan feküdt az ágyán, de nem tudott elaludni. Végül felpattant, és az ablak felé vette az irányt, ahol felnézett az égre és...

Death

Sok ember fél a haláltól. Nem is magától a végtől, inkább az ismeretlentől.
De mindenki elképzeli valahogyan. De az igazság...... Az felülmúl minden képzeletet.
Meglehet, hogy eleinte a félelem a csontjaidba hatol, mert megijedsz a tudattól, hogy elsötétül a világ és lassan megszűnik körülötted minden. Csak sötétség, fájdalom és keserűség van. Még nem hirtelen egy apró pont, egy pici fény pislákolni kezd az ürességben. Mindaddig erősik a világosság, hogy úgy érzed, ha így megy tovább megvakulsz. Bár ezt az érzést félretéve mintha melegség ébredne újra a mellkasodban.
Egy csodálatos helyen találod magad. Egy szép parkban állhatsz. Legalábbis így gondolod. Nem messze tőled egy padon ismerős embereket pillantasz meg. Ott van a nagymamád is. Örömkönnyek szelik át az arcodat. A mamád felé futsz. Pillanatokon belül ő is észrevesz téged. Elmosolyodik és ő is feléd indul. Annyi hosszú év után ismét a karjaiban lelhettél nyugalomra. Erősen szorítottad, félve attól, hogy bármikor eltűnhet ez a kedves, szeretett rokonod. Még perceken át ölelted őt.
- Mama, ez lenne a Mennyország? - kérdezed tőle halkan.
- Igen Kicsim, ez a Menny. Isten országa. - mosolyogva beszél hozzád. Ettől neked is felfelé görbül a szád.
- Ugye velem maradsz? - fúrod tekinteted az ő csokibarna szemeibe.
- Persze, én mostmár mindig veled leszek. - örömödben újra magadhoz húzod. Úgy érzed, többé már nem történhet semmi rossz.
Lassacskán sétálni indultok. Egymás kezét fogva élvezitek a titeket körülölelő békességet. Letelepedtek egy padra.
- Mami, kérlek mesélj nekem! - nézel rá pont úgy, mint kiskorodban.
- Miről, Kedvesem ? - mosolyog lágyan rád.
- Mi történt veled itt? - kiváncsi, gyermekded pillantásod halk nevetést vált ki a nagyszülődből.
- Tudod, Heather ez egy fantasztikus, gyönyörű és csodákat tartogató hely. Itt nincsenek határok. Megteremtheted a saját kis világodat, meglelheted a belső harmóniádat. - simogatni kezdi az arcodat - Én megteremtettem az enyémet. Én..... én boldog vagyok. - mondandója befejeztével egy puszit nyom az arcodra.
- Később találkozunk Kicsikém. - ezzel a mondattal hagyott ott téged, a révedt tekintetű kisunokáját. Igencsak elmerültél a gondolataidban. Határ, saját világ, harmónia - cikáztak a nagyanyád szavai benned.
- Alkossunk! - vigyor terül el az arcodon. Vajon a Bosszúállókat is idevarázsolhatom? - töprengsz. Egy próbát megér. Erősen kontcentrálsz Bucky Barnesra. Ugye ezzel nem csinálok bajt? Hiszen ők csak karakterek.... Ugye?! - Nem lesz baj, elvileg bármi lehetséges itt - nyugtatod magad. Mikor kinyitod a szemed észreveszed, hogy már nem a ,,parkban" vagy.
- Hogy került ide? - hangzik egy kérdés a hátad mögül. Megfordulsz.... és majdnem leesik az állad. Tényleg itt áll előtted James Buchanan Barnes?! Sikerült! Viszont az idióta vigyorod feltűnik neki is.
- Ez egy elég hosszú történet. Amit valószínüleg nem hinne el - nézel kék íriszeibe.
- Nagyon sok furcsa dolgot láttam már életem során. Nem hiszem, hogy meg tudna lepni. Úgyhogy, mondja csak. - megindul valamerre - Jöjjön utánam, üljön csak le. - invitál egy padra, maga mellé. Hát, most tuti magas pulzusszámot mutatna a vérnyomásmérő. Miért is? Soha a való életben nem volt egy normális barátod sem, a vége felé pedig szerelem helyett a Marvel filmek társaságát kerested. És Ő a kedvenc karaktered. Csak aztán, történt az autóbaleset, amely során idekerültél.
Helyet foglalsz mellette. Türelmesen várja a történeted. A tájat bámulva belekezdesz.
- A mi világunkban, maguk képregényhősök. Filmbeli karakterek. Csakhogy én meghaltam, és a Mennybe kerültem. A Mamám mesélt nekem Isten országáról. Azt mondta, ott nincsenek határok. Megteremthetem a saját kis világomat. Valamiért magára gondoltam és erősen kontcentrálni kezdtem. Mikor pedig újra kinyitottam a szememet már itt voltam.
- Hol is vagyunk pontosan? - érdeklődsz az őrmestertől. Nem válaszol, ezért felé fordulsz. Döbbenten figyel téged. Nevetni kezdesz.
- Mi az Bucky, talán mégis megleptem? - még mindig kacagsz rajta. Olyan vicces arcot vág!
- Hisz nekem? - kérdezed percek múltán.
- Igen. - szólal meg végre. Hirtelen eszedbe jut valami.
- Ó, milyen illedelmetlen vagyok. Heather Jones - nyújtasz kezet neki.
- James Buchanen Barnes - kezet fogtok, ő pedig rád villantja a Casanovás mosolyát - De kérem, tegezzük egymást.
- Rendben, Bucky.
Órákon át beszélgettetek. Ez idő alatt pedig egyre jobban megkedvelted őt. Khm... igen, beleszerettél.
Eljött az idő. Lassacskán indulni készültél.
- Örülök, hogy megismerhettelek - megölelt téged. Az agyad még fel sem fogta mi történt, de te már is reflexből visszaölelted.
- Úgyszintén. - suttogod a fülébe, majd lassan elengeded.
- Várlak vissza. - suttogta maga elé, abban a hitben, hogy nem hallottad. A görbület a szádon még szélesebb lett.
Az új otthonodra gondoltál. Az íriszeid kipattantak. Megint a park látványa tárult a szemed elé.
- Visszamegyek hozzád - motyogtad szerelmesen.

Vége.

Faj:

- Fanfiction

- Igaz történet

- Krimi

Téma:

- Macskák

- Szuperhősök

- Álom

Kezdő mondat:

- Hittem benne. Erre ő elárult. Persze erre már rájöhettem volna egy hónappal ezelőtt, amikor..

- Az első nap a gimiben. Sokak szerint nem para, de én rettegtem. Féltem attól, hogy....

- A fiú álmosan feküdt az ágyán, de nem tudott elaludni. Végül felpattant, és az ablak felé vette az irányt, ahol felnézett az égre és...

Kihívottjaim:

emmawinky

szilagyiabi