Marvel Oneshots

Fénypont - Loki

A Nap magasan járt az égbolton, a mutató pillanatnyilag a hármas számon állapodott meg.
Egy fiatal férfi a szállodai szobájában elhelyezkedő ágyon feküdt, miközben sok mása a város különböző pontjaiban figyelte az embereket. Pontosan abban a megszokott rendben, ahogy a Földön tartózkodása óta minden egyes napon. Már kiismerte magát Midgardon, térképet alkotott magában, amelyen a toronyházaktól a sikátorokig, a lakosok jellemrajzán át minden fellelhető. Kiszámíthatóak...- gondolta szemforgatva.
Egyre jobban unta a megfigyeléssel töltött órákat. Illetve... nem minden percét. A tőle pár sarokra lévő parkban gyakran megjelent egy a huszas éveit taposó lány a kutyájával. A csínytevés istene számára Ő jelentette a fénypontot a körülötte mindent elnyelő sötétségben. Érdekesnek találta a hölgyet. Tapasztalatai szerint az ittenieket mind felszínes idiótáknak lehet leginkább nevezni, ezzel ellentétben ő őszinte, árad belőle a természetesség és észnek sincs híján. Nem mellesleg a törött szívű jégóriást megigézte a kedves jelenés szépsége. Be nem vallotta volna, de valósággal vonzotta magához ez a nő. Most is rajta pihent a tekintete. A szél belekapott barna tincseibe, finom mozdulatokkal játszott a lassan összekuszálódó szálakkal. A kék íriszekben a megcsillanó napfényen kívül boldogság táncolt. Az elbűvölő teremtés éppen simogatta, szeretgette házikedvencét. Loki agyában szöget ütött a kép, ahogy a kutya éjfekete szőre helyett a hollófekete hajkoronába túrnak a kezei.
- Tapmancs! - nevetett fel csengő hangon az asgardi álmainak főszereplője.
- Tapmancs... - ízlelgette a szót maga elé suttogva Odin fia, egy olyan mosollyal ajkán, amelyet mi csak ábrándos, andalgó jelzővel határoznánk meg.

Sziasztok!
Ezt a novellát eredetileg egy barátnőmnek írtam karácsonyra, átalakítva pedig elhoztam ide Valentin-napra.
Bocsánat az eltűnésemért!
Legyen szép hetetek!
N.