Daddy? (Jikook ff)

Prológus

-Jó napot!-köszöntem mosolyogva az immáron hatodik munkaadómnak. Nem volt a legjobb dolog, dehát szükségem volt egy munkára. Nem élhetek meg örökre a szüleim pénzéből.

-Jó napot Mr. Park. Átolvastam az önéletrajzát és sajnálom, de nem felelt meg az elvárásainknak. További szép napot!-rendezett le gyorsan, majd azonnal ki is vezettek.

Hallottam a hátam mögötti ajtó hangos csattanását. Ez is ki van lőve. Minden munkával próbálkoztam már, de nem. Másnak olyan könnyű! Nekem miért nincs annyi szerencsém, hogy legalább egy fizető állást tudjak magamnak biztosítani? Oké. Anya és apa gazdagok és küldenek pénzt nekem. De akkor is... Ha ők meghalnak akkor rám szakad minden és azért az ő pénzük is véges egy idő után. Meg amúgy is. Dolgozni akarok. A saját lábamon akarok állni.

Ekkor csörgött a telefonom. Azonnal elővettem a zsebemből, majd a kijelzőn Tae nevét láttam meg. Csak egy nagy sóhajjal vettem fel.

-Mit akarsz Alien?-kérdeztem letörten. Nem volt kedvem senkihez sem. A folytonos elutasítás rátett a kedvemre azért. Legjobb barátom azonnal észrevette gondolom és ő is nagyot sóhajtott.

-Figyu... Mi lenne ha a Jeon's vállalatnál is veafnád a jelentkezésed? A vezető keres egy recepcióst...

-Tae... Ha a kisebb cégek sem vettek fel, akkor szerinted a nagy Jeon's vállalat felvenne?-sóhajottam újra-Reménytelen... Max neked fogok dolgozni, ha lesz üresedés...

-Tudod jól, hogy a legjobb spanom vagy Jimin, de tudod, hogy Jin nagyon érzékeny ha egy meleg fiú van a közelemben... Nem a te hibád, mert nála ez alap beállítottság...

-Én megértem Tae... Amúgy meg mizu van veletek?-váltottam a témát gyorsan át.

-Minden rendben van. Jin olyan finom sütit tud sütni!-dícsérte meg barátját-Meg hát... Az asszony kanos is szokott lenni-szinte láttam magam előtt, hogy perverzen elmosolyodott.

-Próbáld meg a vállalatot. Ha nem is sikerül, legalább beszélhetsz Jeon Jeong Kibebaszottul Helyes Guk-kal. Megéri már ez is. Azt mondják, hogy egy pillantásával az ágyába tud vinni!-áradozott Tae.

-Szia Taeeeee!-húztam el nevét és letettem a telefont. Hazabaktattam, majd bedőltam a kanapémba. Oké. Akkor most fel kellene kelni és rendbe szednem magam. De olyan nehéz...

Nagy nehezen felkeltem, majd elintéztem a teendőimet. Vajon megérne egy esélyt?