Daddy? (Jikook ff)

3.

Csak nézegettem a papírokat. Nem szóltam és nem vitatkoztam semmivel sem. Inkább maradtam csöndben mert még a végén valami bajom lett volna belőle.... Mondjuk, hogy azzal a nagy csontos ujjaival elver... vagy feldugja nekem az egyiket... Már a gondolatától is éledezni kezdett lent a kicsi Jimin. Nem szerettem őt soha. Nem szerettem fiúnak lenni. De ez szerintem látszódott a kinézetemen is. Minden nap tiszta lányos ruhákban jártam és az eddigi legjobb húzásom az volt, mikor befestettem rózsaszínre a hajam. Persze sokan utálnak amiatt, hogy meleg vagyok, mert hát minden embert kell utálni meg kiközösíteni valamiért. Ha a külsőmben nem találtak hibát, akkor a melegségemmel jöttek...

Merengésemből Jungkook ébresztett fel. Ujjait állam alá helyezte és felemelte a fejemet lassan. Áthatóan nézett bele a szemembe, majd komorságát megtartva csukta össze az előttem heverő füzetecskét.

-Min gondolkodsz?-kérdezte felhúzott szemöldökkel. Hirtelen bátorság nyilalt belém. Lehet, hogy ezt megbánom, de ki kell mondanom!

-Azon, hogy milyen lehet mikor elfenekelsz... vagy megujjazol és tágítasz az ujjaiddal... vagy talán a nyelveddel-remegtem meg egy kicsit, mivel ezek a képek folyton jöttek elő. Perverz fantáziám gyártotta szemem elé a jeleneteket, én pedig alul már sátrat is tudtam volna verni. Ahogy láttam, Kook-ot is meglepte a hirtelen bátorságom. Felállított majd az asztalra fektetett és fölém mászott. Nagy szemekkel figyeltem, hogy vajon mit akar... hát mit akarhat Jimin?! Ennyire idióta én sem lehetek...

Ahogy így gondolataimban elmerültem megint, nem is láttam, hogy Kook mit szenved felettem. Ránéztem, majd nyakára fontam kezeim, de ő csak az asztalnak nyomta csuklóim. Oké. Akkor nem szabad a nyakát átkarolnom... csak szex közben... hisztizni fogok, ha úgy sem fogja engedni...

-Tudod milyen gondokat okozol nekem te fiú?-kérdezte elhaló hangon, mire én csak szemtelenül megráztam a fejem-Ameddig nem írod alá a papírokat, addig nem nyúlhatok hozzád... Bármennyire is szeretnék és tudom, hogy benned is nagy a vágy, hogy jó keményen basszalak meg-mondta nekem sutttogva. Mikor végzett a mondandójával csak felkelt szépen és visszaült a székébe. Én ott ültem az asztalon és nagy levegőket vettem. Mi tagadás, nagyon beindultam... mármint... biológiailag...

-Van még időm átgondolni ezt az egészet? Hogy egyáltalán akarom-e?-fordultam felé még mindig az asztalon ülve. Ő csak bólintott, de azonnal nyitotta is a száját.

-Nem szeretném, ha nagyon sokáig húznád. Nekem is és neked is van életed, amit nem szívesen háborgatok fel neked. Szóval a te javad, ha hamar hozod a döntést. De akkor hozzám is költözhetnél...

-Nem!-vágtam bele a szavába. Ő elkerekedett szemekkel nézett rám-Semmi féle képpen nem akarok hozzád költözni. Nem vagyok egy aranyásó, aki csak erre bukik!-leszálltam az asztalról, majd én is helyet foglaltam a székben, a csodálkozó Kook-kal szemben. Mosolyt csalt az arcomra, hogy egyre több érzelmet fejez ki.

-Alkuképes a szerződés-sóhajtotta-Ami nem tetszik neked azt itt kivesézzük és ha nekem is elhanyagolható, akkor kihúzzuk a listáról-felkelt majd az asztalra tett példányát, amit maga előtt tartott, visszatette a papírok közé.

Csak csendben felkeltem és elpakoltam a táskámba a füzetecskét. Vártam, hogy Kook kinyissa az ajtót előttem, de mikor ez nem történt meg, kiengedtem magamat. Felvettem az irodájában heverő kabátomat és a liftet céloztam meg. Mire az eszköz itt volt, már Jungkook is mellettem állt. Zavart, hogy magasabb nálam. Hisz fiatalabb... dehát... aish... lehet, hogy jobb lenne elengedni ezt és majd találok másik munkát. Eléggé félek ettől az egésztől. Nem szeretném, ha bármi rossz megtörténne... akár velem, akár bárki mással az én elvetemült döntésem miatt.

Beszálltunk ketten a liftbe és benyomtam a földszintet jelző gombot. Síri csendben álltunk és vártunk, mikor Kook megszólalt.

-Basszák meg a papírokat-gyorsan a lift falának lökött és hevesen tapadt ajkaimra. Lehunytam a szemem és élveztem a csókját... De nem csókoltam vissza. Ha engem meg akar szerezni, akkor keménynek kell lennie. Van még tartás bennem. Legalább is azt hiszem.

A hang jelzett, hogy megállították a liftet. Kook-kal szétrebbentünk és beszállt sok, öltönyös pasi és nőszemély. Legszívesebben elnevettem volna magam a helyzeten, de csak kuncogással bírtam ki. Kook-tól ekkor kaptam egy halvány mosolyt, ami megmelengette a szívemet. Nem azért, mert éreznék valamit. Nagyon régen mosolyogtak rám ilyen kedvesen, mint ahogy most ő. Általában nem is bántak ilyen gyengéden velem az előző munkáltatóim. Ők csak ordibáltak velem és nem foglalkoztak a saját igényeimmel.... szerintem ő pont, hogy nagyon fog...