Daddy? (Jikook ff)

14.

Mikor végeztem a munkámmal csak felkeltem és elkezdtem összepakolni a cuccaimat, amire addigi munkám során szükségem volt. Éreztem Jungkook tekintetét magamon, de nem akartam ráfigyelni. Haragudtam rá nem is kicsit. Nem érdekeltek a kifogásai, sem pedig a magyarázata. Nem volt kedvem hallgatni a hazugságokat, amivel megint a markában fog megtartani, míg belül jót nevet rajtam, hogy milyen hiszékeny is vagyok. Nem volt szükségem semmi ilyenre. Még reggel munkaszünetben felhívtam Tae-t, hogy jöjjön már ide érte, de csak elutasított. Ő is jó haver komolyan mondom... Bár meg is értem, hogy miért nem jött... A párja Jin nagyon féltékeny kettőnkre Tae-jal, mivel sokszor voltak olyan pillanataink, amik eléggé félreérthetőek.. Jin pedig alapból egy féltékeny típus, hiába meleg. Sokkal jobban kijönnek a lányos tulajdonságai a férfiasabb Taehyung mellet, mint mondjuk egy igazi lány mellett. Jin-nek jobban is áll a lány szerep, mivel a kedvence a rózsaszín, szeret főzni, rendmániás, nem tud dominálni. Persze ez sok lányra nem igaz, mivel minden ember más és más, de ha általánosságba vesszük, akkor igenis lányosabb tulajdonságai vannak,mint egy fiúnak. Talán ezért is vannak olyan jól meg V-vel.... Csak ne lenne Jin annyira féltékeny mindenkire, akire Tae ránéz... Bár nem mintha a másikat ez zavarná... sőt... nagyon is bejön neki, hogy a párja így félti őt mástól. Viszont azt már nem szereti, ha magyarázkodnia kell. Ilyenkor 2 lehetőség van. Az egyik, hogy Tae gerincrevágja Jin-t és minden rendben lesz, vagy Tae magyarátkodik és odaédesgeti magához Jin-t, aztán vágja gerincre. Tudom... Egy kicsit kihasználásnak látszik, de hát ha nekik ez így jó akkor ki vagyok én, hogy megszabályozzam őket ebben?

-Jimin! Itt vagy?-hallottam meg a hangot előttem, ami nem máshoz tartozott, mint drágalátos főnökömhöz, Jungkook-hoz. Egy kicsit elkalandoztam úgy látszik.... Ránéztem Kook-ra, majd csak tovább pakoltam a cuccom-Jimin... Nem tudom mi a bajod, de mondd el és megmagyarázom!

-Pont nem akarom azt, hogy bármit is megmagyarázz, mert úgy is csak hazudni fogsz Jungkook! Nem érdekelsz! Nem érdekelnek a kifogásaid! Ideje lenne felelősséget vállalnod a tetteidért és azért, hogy ha az ujjaid köré csavarsz valakit, akkor másnap ne úgy jelenj meg előtte, hogy az orra alá dörgölöd, mással basztál utána!-fakadtam ki teljesen, majd azonnal kimentem a cuccaimmal az irodából.

Nem volt kedvem sétálni, ezért hívtam magamnak egy taxit. Mikor megérkezett csak beültem és bediktálva neki a címet indultam el hazafele. Jobban megnézve a sofőrt, bőre porcelánnak tűnt, feje búbját egy fekete baseball sapka takarta, mely tekintete felét is eltakarta számomra. A sapka kis karimáján kettő befűzött, fém karika volt. Ahogy felemelte fejét és rámnézett, azonnal láthattam mogyoróbarna szemeit, amik engem vizslattak. Akkor, mintha megállt volna az idő és nem akart volna tovább haladni. Sötétbarna haja rendezetlenül állt. Már ami kilátszódott a sapka alól. Ajkai nem olyan teltek voltak, mint Jungkook-é, de mégis egy ember számára édes és hívogató.

-Megérkeztünk uram. 3460 Won lesz-mondta el mély hangján, mire megborzongtam. Őt elnézve viccesnek találta a helyzetet, mivel egy féloldalas mosolyt villantott rám. Én gyorsan kifizettem, majd éppen ki akartam szállni, mikor megfogta a karomat-A visszajáró uram-mosolygott rám, majd beletett egy papírt a kezembe és miután kiszálltam, elhajtott. Kinyitottam a papírt, majd csak magamban felolvastam a számot. Soha nem is láttam még hasonló telefonszámot, de inkább kidobtam. Lehet csak összetévesztett valakivel...