Daddy? (Jikook ff)

13.

Reggel, mikor felébredtem gyorsan siettem be dolgozni. Nem szerettem reggelente sokáig egyedül lenni otthon. Nem tudom miért, de egyszerűen irritált a csend így kora reggel. Betettem a fülesem, majd szépen lassan ballagtam a kihalt utcán. Mégis a felkelő nap látványa minden percet megért. Ilyenkor minden gondot el tudtam feledni és nem foglalkoztam mással. Ez amolyan "én idő" volt.

Mikor beértem a munkahelyemre azonnal a helyemre mentem és a szokásos kávéval vártam az én nagyon nagyon de nagyon szexi főnököm... azaz... Jungkook-ot. Nekifogtam a papíroknak, s mire feleszméltem már nyitódott is az ajtó és belépett egy csapzott hajú Kook... pont mintha... AZT csinálta volna valakivel... szívem és gyomrom egyszerre szorult össze és inkább visszatemetkeztem a dolgomba.

-Igazán finom a kávé Jimin-szólalt meg a kínos csendet megzavaróan Kook.

-Biztosan-vetettem oda foghegyről.

-Nos...-köszörülte meg a torkát-Hogy haladsz a munkáddal Jimin?-kérdezte tőlem.

-Jól Uram-magáztam le. Magamban jót mosolyogtam volna, ha nem lett volna okom erre. Nagyon haragszok rá... azt mondta, hogy neki csakis én kellek... Hazudott nekem. Bár mit is hittem... Ő nem az én súlycsoportom, hanem jobb. Mit is akarhatna egy olyantól, mint én?! A gondolataimra csak könnyek gyűltek a szemembe. Végig csak játszott velem...

-Jimin-Kook felemelte az állam 2 ujjával, majd kényszerített arra, hogy a szemébe nézzek. Persze én ellenkeztem ahogyan csak tudtam, de erősebbnek bizonyult nálam.  Csak ellöktem magamtól és folytattam a munkámat.

-Ne érjen hozzám. Inkább maga is a munkával törődjön ne pedig velem, mert akkor kötelességem jelenteni önt a vállalat ügyészének, amiből később bírósági ügy is lehet. Most pedig. Ne gátoljon abba, hogy végezhessem a munkámat-néztem egy pillanatra rá, majd visszavezettem a tekintetem a gépemre.

Ő csak bólinott egyet, majd lassú léptekkel haladt az asztalához. Ezernyi érzés játszódott le bennem a szomorúságon át a gyűlöletig. Nem hittem volna, hogy egy embert lehet egy tettéért utálni... de nekem sikerült... Játszott velem és csak hülyített. Én pedig hagytam magam neki. Hagytam, hogy megfektessen és hittem a szavainak, amik az ujja köré csavartak engem. Nem is hiszem el... Nagyon naiv voltam... Talán túl naiv is. Hogyan is hihettem, hogy pont tőlem akar majd valamit, mikor a világon sokkal szebbek is vannak, mint én...? Én sem gondolhattam ezt át... Ő persze kigondolta minden egyes mozdulatát és minden egyes részletét a tervének. Ettől is volt annyira csábító és helytelen ez az egész...