A nyár már a végéhez közeledett. A fák levelei lassan zöldről kezdtek barnává színeződni, és lehullani. Természetesen mindez a 17 éves Blue-nak is feltűnt, és hirtelen eszébe jutott, hogy hamarosan vissza kell térnie az iskolába. Ezt a gondolatát igyekezett nagyon gyorsan elfelejteni. Végül úgy döntött, hogy felmegy a padlásra és valami olvasnivaló után néz. Amíg olvas, addig nem kell törődnie az évnyitó közeledtével. Miközben felfelé mászott a lépcsőn, vállig érő fekete haja a szemébe omlott, és szinte alig látott valamit. Amikor Blue felért, szusszant egy nagyot, majd elindult, hogy valami olvasnivaló után nézzen. Sötétkék szemével kutakodva nézett körül. Mivel a padláson nem volt lámpa, csak az ablakból beszűrődő kevés fény alapján tudott tájékozódni. Ráadásul mindent vastagon belepett a por és dohos szag terjengett. Blue mégis szeretett itt lenni, mivel senki sem zavarta. Ekkor megpillantott egy bőrkötéses könyvet, amiből különös módon arany fénysugár áradt. Odament, majd miután leporolta, sikerült kibogoznia a címét. Vörös betűkkel a következőket írták rá: Artaria. Blue-nak sejtése sem volt, hogy ez mit jelenthet, de mivel érdekesnek tűnt, beleolvasott.
A király nyugtalanul járkált a palotájában, és töprengett. Mostanában egyre több suhanót láttak a környéken,és azt a pletykát kezdték el terjeszteni, hogy Artaria ellenségei visszatértek.
- Blue! Vacsora!- kiáltott fel a lány anyja.
- Megyek!- hangzott a felelet, majd hóna alá csapta a könyvet, és lemászott vele a padlásról.
A lány még csak nem is sejtette, hogy ezzel a tettével élete legnagyobb kalandja vette kezdetét.
YOU ARE READING
Artaria: Az elveszett világ [ BEFEJEZETT ]
FantasyA nyár utolsó napjaiban Blue a padlásán talál egy titokzatos könyvet. Akkor még nem is sejti, hogy ez út egy másik világba, és elkezdi olvasni. Azonban az értékes tárgyra másoknak is fáj a foguk, és megkezdődik a hajsza a könyv után. Vajon mi lesz A...