Artaria: Az elveszett világ [ BEFEJEZETT ]

32.fejezet~Sorsok találkozása

Másnap Blue a madarak csiripelésére kelt fel. Eléggé csodálkozott, hogy nem Mira ébresztgetésére nyitotta fel a szemét, ezért úgy döntött, hogy megnézi, hogy a többiek felkeltek-e már. Rövidesen kiderült, hogy a többiek alszanak, kivéve James-t, aki nem volt a helyén.

"Lehet, hogy Mira elaludt és nem ébresztette fel a többieket?"- gondolta magában Blue- "De akkor hová tűnhetett James?"

Végül is a fekete hajú lány úgy határozott, hogy megtekinti az őrszem számára kijelölt helyet és megkérdezi Mirát, hátha tud valamit James-ről. Amikor odaért, azt látta, hogy Mira a fejét James vállára hajtva alszik. James pedig Mira fejének döntötte a homlokát és ő is mély álomba merült. Blue-nak nem volt szíve felkelteni őket, ezért úgy döntött, hogy inkább odébb áll, és megvárja, amíg a többiek felkelnek. Fél óra elteltével az egész csapat talpon volt.

- Most mi legyen?- kérdezte Michael.

- Én azt javaslom, hogy...- kezdte a megkötözött kezű Diego, azonban James rárivallt:

- Pofát befogni! Egy fogoly nem beszél, ha csak nem kérdezik.

- James, hagyjad, hadd mondja el, hogy mit szeretne. Mindenki véleménye számít- hajtotta Mira a fejét James vállára, mire a fiú átölelte őt.

- Igazad van- suttogta James, majd elengedte a lányt, és rászólt Diego-ra:

- Fogoly! Mondhatod a véleményedet.

- Háááát...Ez csak a saját véleményem, szóóóóval nem kell megfogadnotok...- kezdte a kövér fiú.

- Mondd már! Nem érünk rá egész nap!- mordult rá James.

- Szerintem váljatok szét, úgy gyorsabban meg lehetne találni a portált- hadarta Diego- Természetesen én itt maradhatok, mint fogoly és valaki vigyázhatna rám. De nem vagyok benne biztos, hogy ez jó terv.

A többiek mérlegelték Diego ötletét, majd végül is hosszas vitatkozást követően úgy döntöttek, hogy használható a terve.

- Vállalom a fogoly őrzését, ti addig menjetek és keressétek meg azt a portált- bökött a fejével James Diego felé.

- Én itt maradok Jamesszel- jelentette ki Mira.

- Rendben. Akkor indulunk?- kérdezte Michael.

- Igen- felelte Blue és Kayla egyszerre.

A három gyerek a városig együtt ment, utána azonban különváltak. Michael a külvárost vizsgálta át, Blue Corolo fontosabb épületeit látogatta meg, Kayla pedig úgy döntött, hogy megnézi, mi maradt Nick házából. Kayla egyáltalán nem azért ment oda, mert azt remélte, hogy ott találhat portált. Inkább azért látogatta meg a gyerekkori barátjának a házát, mert úgy érezte, hogy mostmár ideje szembenézni a sorsával, és megküzdeni a múltjával.

"Elérkezett az idő"- gondolta, majd sóhajtott és elindult Nick háza felé.

Épp azon az utcán fordult le, ahol egyszer gyerekkorában megdobált egy rendőrt paradicsommal. Kayla az emlék hatására elmosolyodott.