Artaria: Az elveszett világ [ BEFEJEZETT ]

19.fejezet~A gonosz szövetségesei

Másnap Blue kivételesen hamar beért az iskolába, és azonnal leült Kayla mellé. Kayla egy mosollyal üdvözölte a másik lányt, majd elkezdtek beszélgetni. Nemsokára becsöngettek kémiára, és megjelent a tanár. Blue nagyon unatkozott, de inkább nem szólt a másik lánynak, ugyanis Kayla láthatóan figyelni próbált. A barna szemű lány lázasan jegyzetelt, és rövid, fekete haja előre omlott a vállára. Blue végül is nagyot sóhajtott, és lehajtotta a fejét a padra. 45 perc kínszenvedés után végre kicsöngettek. A többi óra is ugyanilyen hangulattal telt el, és Blue nagyon örült, amikor végre az utolsó óráról is kicsöngettek. Ekkor azonban egy eléggé nem várt dolog következett be. Amanda, Blue és Kayla egyik osztálytársa odament a két fekete hajú lányhoz. Amanda vékony testalkatú volt, és hosszú, szőkés barna haját szinte mindig máshogy hordta. Most éppen copfba fogta össze.
- Kérdezhetek tőled valamit, Blue?- nézett álszent vigyorral a lányra Amanda.
- Aha- vonta meg a vállát a kék szemű lány.
- Odaadod önként az Artariát, vagy vegyem el erőszakkal?- kérdezte Amanda.
Blue hirtelen azt se tudta, hogy mit reagáljon, és a levegőt is kapkodva kezdte el venni.
- Nincs nálam- nyögte ki végül.
- Rendben, akkor úgy látom, hogy azt választod, erőszakkal vegyem el- bólintott nyugodtan Amanda, majd megragadta Blue földön heverő táskáját, és azonnal észrevette benne az Artariát, és megpróbálta kivenni.
Blue döbbenten nézett maga elé. A lány úgy emlékezett, hogy a könyvet az éjjeli szekrényén hagyta.
- Tűnj onnan!- kiáltotta hirtelen Kayla, és egyre közelebb ment Amandához.
Kayla eddig csak a háttérből figyelte az eseményeket, most azonban rájött, hogy muszáj lesz közbeavatkoznia. Ekkor azonban megjelent Diego és Ginger is, Amanda két csatlósa. A lány és a fiú lassan közeledett a célpontjuk felé, és közben a tekintetükből végtelen gyűlölet áradt. A következő pillanatban Amanda kivette Blue táskájából az Artariát, mire Kayla dühösen vicsorogva rávetett magát a lányra, és kicsavarta a kezéből a könyvet.
- Fuss, Blue!- kiáltotta Kayla, és odadobta a könyvet a lánynak.
A lány azonnal a folyosó felé vette az irányt, és hamarosan Kayla is csatlakozott hozzá.
- Amanda már nem fog üldözni, mivel sípcsonton rúgtam, és nem tud felkelni, de Diego és Ginger utánunk fog jönni- lihegte Kayla.
- Ha elérjük az iskola kapuját, megmenekültünk- mondta Blue, és futásnak eredt, Kaylával a nyomában.
A következő pillanatban kicsapódott az osztályterem ajtaja, és megjelent a két gyerek.
- Ott vannak!- kiáltotta a kövér fiú, majd Ginger-rel a nyomában üldözőbe vette a két lányt.
A Diego és Ginger sokkal gyorsabban futottak, mint Blue és Kayla, és mind a két lány tudta, hogy ha nem történik gyorsan valami, el fogják kapni őket. Ekkor Kayla hirtelen lefékezett, és elkiáltotta magát:
- Tűnjetek innen!
Blue-nak hirtelen olyan érzése támadt, mintha minden megfagyott volna körülötte. Amikor hátranézett, azt látta, hogy Diego és Ginger egy helyben állnak, és üveges szemmel merednek a semmiben.
- Olyan, mintha lefagytak volna- állapította meg a néma csendben Blue.
- Olyan, mintha minden lefagyott volna helyesbített Kayla- Nincsen semmiféle zaj, pedig most szünet van.
Ekkor a két lány elhaladt egy elsős osztály mellett. Ott sem mozdult senki. A tanáruk úgy fagyott meg, hogy éppen az egyik gyerekkel üvöltözött, és a szája nyitva maradt.
- Kayla, van egy olyan érzésem, hogy megállítottad az időt- mondta a fejét vakarva Blue.
- Akkor az lesz a legjobb, ha addig megyünk el az iskolából, amíg nem halad az idő- közölte végül a teljesen meglepődött barna szemű lány, és mind a ketten futásnak eredtek.
Mire kiértek az utcára, az idő ismét visszaállt a megszokott kerékvágásba, és Blue elmesélt Kaylának, hogy bizonyos embereknek lehetnek képességeik, és hogy ezek szerint a barna szemű lányé az idő.
- Szerinted mit keresett az Artaria a táskámban, amikor tisztán emlékszem arra, hogy letettem a polcomra?- kérdezte végül Blue, és remélte, hogy a barátnője elő tud állni egy épkézláb magyarázattal.
- Hallottam bizonyos dolgokat az Artariáról- köszörülte meg a torkát Kayla- Ez a könyv valójában egy portál egy másik világba, konkrétabban Artariába. Ezért kell az igazgatónőnek is a könyv, és valószínűleg ő uszította ránk Amandáékat. A könyv pedig ragaszkodik ahhoz a tulajdonoshoz, akit ő kijelölt, és ezért került be a táskádba. Gondolom, hogy ezt nem először csinálta már meg. Ha úgy vesszük, a könyv önálló tudattal rendelkezik.
Blue ezen egyáltalán nem lepődött meg. Ebben az évben túl sok dolog történt vele egyszerre, és mostanra már szinte semmin sem lepődött meg.
- És azt tudod, hogy hogyan lehet eljutni Artariába?- kérdezte végül Blue.
- Ezt...ezt nem tudom- vörösödött el Kayla- Szerintem...olvasd tovább a könyvet...hátha kiderül.
Blue érezte Kayla titkol még valamit, de inkább annyiban hagyta a dolgot, és reménykedett magában, hogy egyszer még elmondja. Ekkor megérkeztek Blue otthona elé, és a két lány elköszönt egymástól.