Artaria: Az elveszett világ [ BEFEJEZETT ]

15.fejezet~Egy vidám nap

Már egy jó ideje álltak a sötétben, amikor Michael hirtelen megszólalt:
- Ti is látjátok azt a fénypontot ott elől?
Mira előrenézett és ő is megpillantotta a halvány fényjelenséget.
- De ez mi lehet?- kérdezte a lány.
Ekkor egy hatalmas ütés hangja hallatszódott, ami arról árulkodott, hogy a suhanóknak nem igazán tetszett, hogy a három gyerek megmenekült. Be akarták törni a csapóajtó bejáratát.
- Nincs idő kideríteni! Futás!- kiáltotta James, majd rohanni kezdett.
Amint közelebb értek a fényforráshoz, egyre jobban láthatták a világító tárgyat. Először csak egy széket pillantottak meg, majd a rajta lévő párnát, aztán már a párnán található tárgy alakja is láthatóvá vált. Mira lefékezett, és odament a székhez.
- Ide nézzetek!- kiáltott fel hirtelen a lány, a két fiú pedig azonnal odafutott.
- De hiszen ez egy piros színű, átlátszó kő!- közölte Michael, de amit még gondolt, azt inkább nem tette szóvá.
James azonban Michael megszólalása nélkül is megtette amit kért. Megfordította az aprócska követ, és azonnal láthatóvá vált rajta a fekete kereszt.
- Azt hiszem, hogy megtaláltuk az első Kereszt Követ- közölte James.

Blue megkönnyebbülten fellélegzett. Igazából már öt óra is elmúlt, és a lány rájött, hogy mostmár jó lenne, ha nekiállna  tanulni. Így aztán kelletlenül lemászott a padlásról, és a szobája felé vette az irányt. Estére már annyira elfáradt, hogy arra sem maradt ereje, hogy olvasson az Artariából.
Másnap korán felkelt, és elindult az iskolába, nyolc órakor pedig már kezdetét is vette az aznapi szenvedés az iskolában. Már éppen készült volna bealudni a tanár kegyetlenül unalmas magyarázatán, amikor hirtelen benyitott az osztályfőnök, és egy új lányt kísért maga előtt. Rövid, fekete haját kibontva hordta, ami a nyakáig ért, így még Blue hajánál is rövidebb volt. Mogyoró barna szeméből ijedtség sugárzott, és félénken hordozta körbe a tekintetét az osztály tagjain.
- Ő itt Kayla. Fogadjátok sok szeretettel!- közölte a tanár, majd kiment a teremből.
Mivel már csak egy hely maradt az osztályban, és az is Blue mellett, az új lány oda ült le. Ezek után a tanóra úgy folytatódott, mintha mi sem történt volna. Szünetben Blue osztálytársai megpróbáltak beszélgetni Kaylával, de a lány mindenre csak "igen"-nel vagy "nem"-mel válaszolt, így a legtöbben feladták a próbálkozást. Blue vigyorogva nézett Kaylára, és egy kicsit kettős érzése támadt. Az első gondolta az volt, hogy végre nem őt piszkálják, a második pedig az, hogy szegény lány. Még csak meg sem szólalt, és a többiek már rászálltak.
- Sajnálom, hogy ilyen szörnyű osztályba kerültél- szólalt meg végül Blue, mire Kayla halványan elmosolyodott.
- Nem te tehetsz róla- közölte lehajtott fejjel a lány.
- Igazából a "B"-sek se sokkal jobbak- tette hozzá Blue.
- Igazából én döntöttem úgy ezt az osztályt választom- mondta egy kicsit bátrabban Kayla, és abbahagyta a padló tüzetes nézegetését.
Ekkor becsöngettek, és a két fekete hajú lány helyet foglalt, Blue pedig megállapította magában, hogy rekord ideig beszélt egy osztálytársával. Blue és Kayla a következő szüneteket is végigbeszélgették, és együtt mentek haza. Kiderült, hogy Kayla nagyon közel lakik Blue-hoz, aminek a lány titokban nagyon örült. Este vidáman tért nyugovóra. Úgy érezte, hogy most talán van eséllye arra, hogy szerezhessen egy barátnőt. Amikor arra gondolt, hogy Miráéknak sikerült megszerezniük az első Kereszt Követ, rájött, hogy ebben a tanévben ez volt eddig a legjobb napja.