Artaria: Az elveszett világ [ BEFEJEZETT ]

14.fejezet~A különös hang

Miután Mira elmondta a két fiúnak, hogy mit látott, James azonnal közölte, amire már a lány is gondolt.
- Valószínűleg a suhanók ott őrzik az egyik Kereszt Követ.
- Akkor most be kell oda mennünk?- kérdezte félénken Michael, mintha ez a tény nem lett volna nyílvánvaló.
Miközben a fiú beszélt, látványosan remegett a hangja, ami félelemről tanúskodott.
- Ha el akarjuk pusztítani a suhanókat, akkor igen- felelte fagyos hangon James- Persze ha gondolod, akár haza is mehetsz.
James gúnyólódása elindított valami Michael számára ismeretlen folyamatot, ezért aztán a fiú összeszedte az összes bátorságát, majd megszólalt:
- Én is megyek- nyelt egyet.
Erre James csak bólintott.
- Szikrával körbe repülöm az épületet. Ha minden tiszta, szólok- közölte James majd felpattant a sárkánya hátára, és elviharzott.
- Mostanság nagyon különösen viselkedik James, nem gondolod?- kérdezte Michael, miután sikerült túltennie magát azon, hogy a másik fiú éppen lejáratta őt.
- Valószínűleg rájöhetett, hogy van értelme ennek a küldetésnek- nézett rá Mira James egyre távolodó körvonalára.
Michael teljesen elvörösödött, és elhatározta, hogy legközelebb sokkal bátrabban fog viselkedni.
Eközben James egyre közelebb ért a csontokból épült erődhöz. A következő pillanatban azonban egy piros, lézersugárhoz hasonló fénycsík tört ki az épület falából. A fiú észrevette, hogy a falból apró négyszögek állnak ki, és azoknak a belsejéből tört elő a halálos lézersugár.
- Fordulj vissza!- kiáltotta James Szikrának, mire a sárkány a lehető leggyorsabban igyekezett eltűnni.
Ő sem tartotta jó ötletnek tovább maradjanak. A fiú hamarosan visszatért a barátaihoz, és közölte velük a tapasztalatait.
- Ha oda be akarunk jutni, az állatainkat muszáj lesz itt hagynunk- közölte Mira, majd elindult a Csont- torony felé, Jamesszel a nyomában.
Michael érzelmes búcsút vett Furától, majd ő is követte a barátait. Amikor a különös épület közelébe értek, behúzódtak egy bokor mögé, majd vártak. Hamarosan ismét megjelent a vörösen izzó lézersugár.
- Ezt hogyan kikerülni?- kérdezte Michael, és igyekezett nyugodt maradni.
Magában elkönyvelte, hogy a próbálkozása nem sok sikerrel járt.
- Először mindig a jobb oldali négyzetek aktiválják magukat,- osztotta meg a többiekkel az észrevételét Mira- úgyhogy először a bal oldalon fogunk megpróbálni behatolni.
- Mivel a váltás negyven másodpercen belül következik be, negyven másodperc múlva középre futunk- vette át a szót James.
- Majd még további negyven másodperc elteltével jobb oldalra futunk- fejezte be végül a terv elemzését Mira.
- Amikor szólok, hogy most, akkor indulunk- közölte James, mire a többiek bólintottak.
- Akkor MOST!- adta ki az utasítást a fiú, majd a három gyerek előugrott a bokor mögül, és futásnak eredtek.
James rohant, ahogy csak a lába bírta. Tudta, hogy most az élete múlik ezen. Hirtelen az egyik emléke utat tört az agyában,  előfurakodott, és beférkőzött a gondolatai közé. Még nagyon fiatal lehetett, maximum öt éves. Éppen az otthona előtti homokban ásott, amikor hirtelen egy aprócska tojás bukkant a felszínre. James berohant az anyjához, aki közölte vele, hogy egy leendő sárkány fiókát tart a kezei között. Aztán pár héttel később egy sárkány boldog tulajdonosa lett. James mindig is úgy gondolt Szikrára, mint a legjobb barátjára. Rájött, hogy egyáltalán nem olyan biztos, hogy jó ötlet volt a három állatot magára hagyni. A következő pillanatban bekövetkezett a váltás, és mind a három gyerek középre futott, így sikerült elkerülniük a lézernyalábot. Amint beléptek a toronyba, néma csend fogadta őket. James komolyan elgondolkozott, hogy itt lehet, hogy nincsenek is suhanók. A suhanók azonban ott voltak, de mivel a föld fölött lebegtek, nem lehetett meghallani őket. Az egyik Mira mögé lopakodott, ő azonban ezt nem vette észre...

Blue hangosan kiáltott:
- Mira, fordulj meg! Mögötted van egy suhanó!
Dühösen a padlóhoz vágta a könyvet, majd ismét felkiáltott:
- Fordulj meg!

Mira mintha egy hangot vélt volna hallani.
"Fordulj meg!"
Fogalma sem volt, hogy ezt ki mondhatta, ezért úgy tett ahogy a hang parancsolta. A lánynak ez a mozdulat mentette meg az életét. Amikor meglátta, hogy a suhanó mögötte áll, azonnal előkapta az íjját, és lelőtte. Ekkor tűnt csak fel neki, hogy mögötte rengeteg suhanó áll, és mindegyik a kezében valamilyen fegyvert tartott.
- Futás!- kiáltotta a lány.
Michaelnek feltűnt egy csapóajtó, és azonnal odaterelte a barátait.
- Ugrjunk!- kiáltotta a fiú, a többiek pedig gondolkodás nélkül cselekedtek.
Odalent sötétség fogadta őket...