Artaria: Az elveszett világ [ BEFEJEZETT ]

2.fejezet~Artaria veszélyben

Blue vacsora után rohant a szobájába. Már szerette volna folytatni az olvasást, de az öccse, Tom, folyton körülötte ugrált, és könyörgött, hogy játszanak. Blue-nak ehhez semmi kedve sem volt, de tudta, hogyha nem játszik az öccsévél, biztosan nem hagyná olvasni. A könyvet legközelebb csak este 11-kor tudta elővenni, és akkor is csak titokban. Gyorsan előkapta a párnája alól, és elkezdett olvasni.

A király merengését az egyik udvari katona zavarta meg.
- Az erdőben a századommal egy suhanót láttunk.
A suhanók egész Artariában jelen voltak, és az a legfőbb céljuk, hogy ezt a világot az uralmuk alá hajtsák. Az a név, hogy suhanók, nagyon találónak bizonyult, ugyanis a lábuk pár centivel a föld fölött lebegett. Az egész testük fekete színben pompázott, és az arcukon csak egy szem és egy száj helyezkedett el. Az orruk, a fülük és a hajuk hiányzott. Egészen mindenki azt hitte, hogy az előző háborúban az összes kipusztult, de az emberek kezdték azt hinni, hogy ebben hatalmasat tévedtek.
- Ez egészen biztos, Jacob százados?- kérdezte a király és a szemöldökét felhúzta, ami nála az idegesség jele.
- Sajnos igen- felelte lehajtott fejjel a százados.
A király nagyot sóhajtott, majd nagy sokára megszólalt:
- Akkor azt hiszem, hogy itt az idő, hogy megkeressük Jamest, Michaelt és Mirát.
Artariában sokan úgy gondolták, hogy csak ez a 3 gyerek menteheti meg a világot a suhanóktól, de persze erről James, Michael és Mira semmit sem sejtett...

Blue kezéből kiesett a könyv, majd lecsukódott a szeme és álomba zuhant.