If you fine with me

-0. Rész-

Az emberek napról napra naivabbak. Elhisznek mindent, amit látnak és hallanak. Én is egy ilyen naiv fiú voltam régen. Másoknak akartam megfelelni és minden mocskot komolyan elhittem. A szerelemről ne is beszéljünk. Az mindent elhitet az emberekkel és megvakítja őket. Társas lények vagyunk és ez ezzel az érzéssel jár, tudom. Én mégis rossz emberbe szerettem bele. Egy olyanba, aki képes volt a naivságom és az érzelmeim kihasználni. Ügyesen malipulált és most szenvednem kell.

Középiskolás voltam. Pont abban a korban jártam, mikor a tinédzserek kezdik önmagukat megismerni testileg és lelkileg is. Természetes a mások iránti kíváncsiság is hajtotta a fiatalokat. Nos én sem voltam kivétel, természetesen beleszerettem valakibe. Csakhogy ez a valaki a saját nememből került ki.

Mindvégig némán csodáltam, sosem beszéltünk két mondatnál többet és nem lógtunk együtt, de én kedveltem. Egyszer nagy bátorságot véve bevallottam neki az érzelmeim és ő el is fogadta őket. Azt gondoltam nem is lehetnék boldogabb, minden a legjobb. Szerelmes voltam. Sok boldog percet köszönhetek neki. Mindenem neki adtam és tényleg elhittem minden szavát.

Egy hónappal később viszont nem várt dolog következett. Iskola után, pár fura srác kényszerített arra, hogy velük menjek. Mivel féltem, hogy megvernek, nem ellenkeztem. Egy elhagyatott raktárépületbe vezettek ahol a barátom és annak pár haverja üldögélt és beszélgetett. A sarokba pillantottam ahol egy lány ült. Le volt kötözve és sírt. Ismertem őt, már általános óta osztálytársak voltunk. Sosem beszéltünk sokat, talán egyszer vagy kétszer kérte el a jegyzeteimet.

Furcsa érzéseim támadtak. Elkezdtem félni, hogy engem vagy a lányt talán bántani fogják. Ijedten és sokkolódva pillantottam a barátomra, aki csak gúnyosan nevetett. Ezután valami drogot adtak nekem és a lánynak is. Innentől ködösek az emlékeim, de arra tisztán emlékszem, ahogy a barátom kényszerít arra, hogy erőszakoljam meg az osztálytársunkat. Fenyegettek és vertek amíg meg nem tettem.

Életem legrosszabb napja volt. Az eset után nem történt semmi. Szakítottam a barátommal és bocsánatot kértem az osztálytársamtól. A lány viszont terhes lett.

Depressziós és kétsegbeesett voltam. A szüleimnek hazudtam, azt mondtam a barátnőmet véletlen teherbeejtettem. Ők ezt nem fogadták el és kitagadtak. Az iskolából kicsaptak és utcára kerültem. Alkalmi munkákból éltem.

Miután a lány megszült, öngyilkos lett. Elméletileg a szüleivel is rossz volt a kapcsolata és ez már csak okot adott magának a cselekvésre. Sajnáltam, mert rosszat nem lehetett rá mondani. Viszont így egyedül maradtam egy kisgyerekkel.

Nem voltam apukának való. Nem volt senkim, akire támaszkodhattam. Tanácsokat se kérhettem. Teljesen egyedül voltam.

Egy éjszakai klubban dolgoztam és a testemet árultam a napi kenyeremért és a gyermekem jólétéért. A fiam első két életévét szinte csak abban a klubban töltötte. Szerencsére az ottani dolgozók jó barátaim lettek és sokmindenben segédkeztek. Szóval ez vagyok én ma, egy egyedülálló férfi az 5 éves gyermekével, prostituált és meleg.