If you fine with me

-8.rész-

A hosszas kínos csendet végül én törtem meg.
-Nem akarsz felöltözni véletlen?- jegyeztem meg halkan. Nem láttam magam de biztosan elpirultam.

-Ahh mindegyis, elmegyek sétálni, meg bevásárolok egy boltban- álltam fel az ágyról.
-Várj, adjak pénzt?- fogta meg a csuklóm, majd szép lassan felállt az ágyról.
-Van neaggódj, elhoztam a tegnapi fizetésem- vettem elő a kabátom zsebéből a pénz egy részét. A férfi úgy nézett rám, mint akinek leesett valami.

-Várj várj várj. Te prosti vagy?- nézett rám kérdőn és döbbenten. Hirtelen köpni nyelni nem volt időm. Nem gondoltam, hogy rá fog jönni. Igaz nem buta, de azért nem is egy géniusz.
-Látom végre leesett. Ha meg vagy döbbenve, nemkell. Megváltoztam és teljesen más ember lettem, megesik- vontam meg a vállam és elhagytam a motelszobát. Mély levegőt vettem.

Gondterhelten sóhajtottam. Túl sok minden történt ma. Fáradt vagyok szellemileg és testileg is. Lassan átgondoltam a tegnapi és mai napot miközben baktattam le az emeletről. A portán megkérdeztem az ott ülő hölgyet, hogy merre van a legközelebbi kisbolt. Elég érdekes egy porta volt. Az asztal inkább hasonlított egy földrengés utáni állapotra. Üres kávéspoharak és kajamaradékos tálak voltak mindenütt a motel papírjainak sokasága tetején. A hölgy igazán megviseltnek tűnt. Sminkje le volt folyva és papírzsepi halmok voltak körülötte a földön. Nem akartam kínos helyzetbe hozni se magam se a lányt, ezért válasz esélyét meg sem várva elmentem. Biztosan nagyobb gondjai is vannak neki, mint a kisboltok.

Ígyhát bolyongani kényszerültem a kis városban. Nem kellett sok mire végre egy nyitva lévő boltot találtam. Kosaramba helyeztem minden szügséges dolgot, majd az eladóhoz mentem.
-Jó estét! Ezek lesznek!- köszöntem és pakoltam ki a cuccaim. Az eladó srác a lehető leglassabban húzta le a termékeket. Mikor kezdtem ráunni a dologra, ránéztem a falon lévő órára. Pontosan 11 óra volt. Sóhajtottam majd újból az eladót néztem. Nagynehezen sikerült is minden szükségest megvennem.

Visszafele utam kissé viccesre sikerült, mert eléggé eltévedtem. Körülbelül fél tizenkettőre értem vissza a motelba. Próbáltam halkat kinyitni az ajtót, hátha Kyouya is alszik már. Sajnos nem aludt egyáltalán. Egy amerikai ötdollárost lengetett a kezében és vigyorogva nézett rám.
-Miért van nálad dollár?- ráncoltam össze a homlokom miközben leraktam a szatyrokat.
-Ennyiért mit csinálhatok veled?- kérdezte a szemöldökét huzogatva.

Kissebb pillanatnyi sokkot kaptam.
-Annyiért maximum rámnézhetsz!- nevettem fel kínosan. Kyouya hirtelen elröhögte magát.
-Most mit röhögsz? Nem vagyok olcsó- rántottam meg a vállam és nevettem el magam én is. Miután abbahagytuk a nevetést, leültem az ágyra.
-Nem vagyok rá túl büszke, de máshol nem alkalmaznának egy 22 éves apukát, aki még a középiskolát se végezte el- sóhajtottam.

-Sajnálom...-mondta halkan Kyouya. Kezét lassan a vállamra tette. Megijedtem és elhúztam magam. A szívem hevesebben kezdett verni. Félek tőle még... Vagy egyáltalán ez félelem? Nem tudom...
-Neharagudj, de ez nehéz nekem. Ne érj hozzám kérlek- fodultam felé miközben szaporábban vettem a levegőt.

Kyouya szemében valami ridegséget véltem felfedezni. Némán bólintott, majd takarójával együtt lefeküdt a földre.
-Hé hé hé... nem kell a földön aludnod. Majd én alszok. Figyelj kérlek ne aludj a földön...- kérleltem de teljesen a falnak beszéltem. Azt hiszem megsértődött.

Végül ráhagytam és elmentem fürödni. Kellemes volt a vízben áztatni magam egy kicsit. Megnyugtató volt. Mikor már majdnem elaludtam a kádban kiszálltam. Sok gondolat kavargott bennem. El kell érnem, hogy ne féljek Kyouyatól. Csak rossz nekem és neki is ha ez kellemetlen helyzetbe folyamodna és nem akarna továbbvinni Kyotoba.

Miután a lefürödtem, tűnődve néztem a már földön alvó férfira. Megingattam a fejem, majd megfogtam a takaróm, beletekertem magam és mellé feküdtem a földre. Szembefordultam vele és arcába lógó fekete haját néztem. Aztán a csukott szemét, ami most olyan békességet árasztott magából. Nagyon helyes és jóképű férfi. Az ablakon beszűrődő városi fényektől pedig még igézőbb volt az arca. Ezek a gondolataim ringattak álomba, amellett a férfi mellett, akit először és utoljára szeretni tudtam.