If you fine with me

-9. Rész-

iyfwm9

Reggel korántsem kipihenten és üdén keltem fel. Úgy éreztem magam, mint egy céltábla, amibe a fájdalom mosolyogva lövöldözi a nyilait. Egyet a nyakba, egyet a hátba és egyet a derékba. Pontosan ebben a sorrendben nyilalt bele a fájdalom az izületeimbe. Nem volt túl jó ötlet a földön aludni.

Miután már minden porcikám kiroppant és úgy éreztem, mostmár megleszek, felkeltem a földről. Kyouya nem feküdt mellettem, mikor felébredtem. Valószínű már nem tudott tovább aludni így emlent fürödni.

Amint továbbra is nyújtózkodva és ásítozva lépkedtem, eszembe jutott mit álmodtam. Fura volt, mert teljesen valóságosnak tűnt. Álmomban Kyouya a hajamat piszkálta miközben alszok, ezután pedig megcsókolt. Gyorsan meg is ráztam a fejem, hogy eltereljem a gondolataimat erről a képtelenségről. Lassan benyitottam a kisebbik szobába, amiben Aki-chan aludt. Nos a kisfiú már nem igazán aludt. Hamar a nyakamba ugrott nevetve.

-Jó reggelt papa!- kiáltotta miközben szorosan magamhoz öleltem.
-Jó reggelt édes tündérkém! Szépeket álmodtál?- mosolyogtam az eleven lurkóra.
-Igen! Képzeld el sárkanyokkal harcoltam és megmentettem a hercegnőt!- vigyorgott büszkén Aki.
-Aztamindenit micsoda hősies lovag! Mit kér Sir Aki reggelire?- mélyítettem el a hangom kissé és mondtam játékosan a fiamnak, aki erre csak nevetett.
-Kyouya-san szendvicsét kérem! Nagyon finom volt tegnap!- mutatott az épp fürdőböl kilépő férfire.

Kyouya erre csak elmosolyodott.
-Ha apukád vett tegnap hozzá alapanyagot, csinálok neked olyan legényes szendvicset, hogy legközelebb három sárkányt győzöl le egyszerre!- kacsintott a kisfiúra, aki csillogó szemekkel nézett rá. Mosolyogtam Kyouya kedvességén és letettem a kisfiút az asztalhoz.
-Te is kérsz Jun?- nézett rám miközben a kenyeret kente. Még eközben is annyira szexi és férfias. Hogy lehet ez? Mégis miért? Megőrülök tőle. És mit képzel, hogy még pimaszul becézget is?
-Uhum- bólintottam. Éreztem, hogy az arcom szinte lángol.
-Papa? Miért vörös az arcod? Beteg vagy?- kérdezte aggódva Akihiko. Erre észhez tértem és furcsálkodva néztem a kisfiúra.
-Nem, dehogy. Csak kicsit meleg van idebent- legyeztem meg az arcom, majd leültem az asztalhoz a fiam mellé. Hallottam ahogy Kyouya halkan nevet.

Kis idő után a férfi kész is lett a reggelinkkel. Amint beleharaptam a szendvicsbe azt hittem elájulok.
-Úristen. De finom!- néztem csillogó szemekkel Kyouyara. Régen is finom ételeket főzött de ez a szendvics mennyei.
-Köszönöm az elismerést- nevetett fel. Most néztem először, ahogy gondfeledten nevet. Olyan megnyugtató és szívmelengető. Eddig csak erőltetett mosolyt és gúnyos hahotát lehetett tőle kapni. Most pedig... Megirigylően nevet úgy, mint régen

-Asszem tőled fogok szendvicseket rendelni ezentúl- vigyorogtam a férfira.
-Papa! Nem lakhatna inkább velünk Kyouya-san?- nézett rám kérlelve Aki. Hirtelen torkomon akadt a falat amit épp lenyelni készültem.
-Kizárt, Akihiko! Kyouyának biztosan van családja és lakása ahol lakik. Nem lakhat velünk- néztem zavarodottan a kisfiúra.
-Márha az aranyhalam családnak mondható- forgatta meg a szemét Kyouya. Ezzel a mosoly le is fagyott arcáról.

-Egyedül élsz?- kerekedtek ki a szemeim. Nem gondoltam, hogy a mindig népszerű Kyouya végül egyedül marad. Gimiben folyton több ember is körülvette és bálványozta. A sportokban is nagyon jó volt. Társasági élet határozta meg az életét. Velem ellentétben, aki csak őt tudta követni mindenhova titokban és animéket nézni minden szamadidejében.
-Igen. Senkivel sem voltam kapcsolatban mióta szakítottunk- vakarta zavartan és komoran a tarkóját, ezzel kiszakítva visszaemlékezésemből. 

Ezután síri csöndben falatozott mindenki tovább. Kyouya további szendvicseket készített az útra míg én lefürdettem Akihikot.

Minden készen állt az indulásra. Visszaadtuk a kulcsokat és kijelentkeztünk a motelból. Beültünk a taxiba és már indultunk is. Most hátra ültem Akihikoval. Morrant az öreg taxi és már újra az országutat róttuk.