If you fine with me

-6. Rész-

Könyökömet az ajtó ablakának támasztottam és tenyeremben pihentetve fejem, néztem ki az ablakon. A mellettünk haladó tájat néztem. Az út mentén csak néha tűnt fel egy-egy fa, vagy bokor. Olykor még egy kisebb települést is láttam a távolban. Mindössze fél órája voltunk úton. Néma csend uralkodott, aminek örültem. Kyouya csendben fókuszált a vezetésre, bár néhol rámpillantott.

-Érdekes, hogy...-kezdett bele a kínos csend megtörésébe.
-Shhh...Akihiko alszik!- néztem rá durcásan. A férfi döbbenten nézett rám, majd visszatért a fókuszált vezetésre. A visszapillantó tükörből hátra pillantottam az én alvó angyalkámra. Elmosolyodtam a kisfiú édes szuszogására. Ő az egyetlen ember, aki fontos nekem, akit meg kell védenem.

Lassacskán már nem  láttam semmit az éj sötétje miatt. Felhős volt az ég, nem voltak csillagok. Álmos sem voltam. Nem mertem volna amúgysem elaludni.

-Jun! Kelj fel! Itt megállunk- fogta meg a vállam Kyouya. Úgy tűnik mégis elaludtam. Megtöröltem a szemeim és kiszálltam az autóból. A hátsó ajtót kinyitottam és óvatosan kiemeltem a mély álomban lévő fiam. Egy kissé lepukkant motelnél voltunk. Kyouya kikért egy 3 ágyas szobát.

Mikor kinyitotta az ajtót kissé meglepődtem. Csak egy kétszemélyes ágy volt az egész közepén.  Körülnéztem a harmadik ágyért, de az sehol sem volt. Se futon semmi. Megforgattam a szemem és leraktam a kisfiút az ágyra. Kyouya közben felfedezte a fürdőt és a konyhát is. Ezután egy utolsó ajtóra nézett. Felcsillant a szemem, hogy talán mégegy ágy. Oda is rohantam, kinyitni az ajtót. Mikor bepillantottam, abban a pillanatban megkönnyebült a szívem. Volt bennt egy igen picike ágy. Ami azonban nem volt túl kifizetődő az az volt, hogy azon ketten Akihikoval nem férünk el. Kyouya a maga méreteivel pedig szintúgy nem.

Sóhajtottam, majd újból felvettem kezeimbe a fiam és lassan átcipeltem a másik szobába. Óvatosan letettem, betakartam és egy leheletnyi puszit nyomtam a fejére. Azzal lassan kiosontam a szobából és hang nélkül becsuktam az ajtót.
Mikor lassan körültekintettem nem találtam Kyouyat. Aztán figyelmes lettem arra, hogy a fürdőben folyik a víz. Ezután már nem érdekelt merre van. Kezembe vettem unottan a televízió távirányítóját és bekapcsoltam azt. Böngészni kezdtem a csatornák közőtt, majd egy animecsatornán hagytam.

Halk nyikorgással nyílt ki a fürdő ajtaja és a félig meztelen Kyouya lépett ki rajta. Meglepődötten néztem rá. Csilliószor jobban nézett ki, mint mikor jártunk. Hatalmasat nyelve néztem végig izmos hasán és kezein. Valószínüleg vörös arccal fordultam vissza a tévéhez. Nem járja, hogy ennyire jól néz ki és ennyire férfias. Én meg.... Én meg úgy nézek ki, mint egy kisiskolás.

-Kérsz valamit enni? - nézett rám Kyouya egy szendvicset tartva kezében.
-Elfogadom- válaszoltam halkan és elvettem a kezéből az ételt.
-Majd reggel bevásorolunk- tette hozzá, aztán leült az ágyra mellém. Halkan majszoltam a számomra megváltást adó ételt.

-Látom még mindig szereted az animéket- mosolyodott el és egy nagyot harapott a saját szendvicsébe. Bólintottam. Még mindig feszélyezve érzem magam a közelében. Nem merek szinte ránézni sem, bár eléggé tekintetet vonzó felsőteste van. Tudnám mégis mi a fenéért taxisofőr? Mindenki el tudja képzelni a cukrosbácsi bajszú középkorú férfit a sörhassal meg az ippeg még nem kopasz fejével a taxisokat, mikor rádmosolyog, hogy "Na merre lesz?". Erre itt van ő a szexi izmos testével, a dús fekete hajával és azzal a szívdöglesztő mosolyával. Nem is igazán tudom melyik a rosszabb eset.

-Festett?- kérdezte meg a nagy gobdolatmenetem megszakításával, miközben a hajam simította. Kicsit összerezzentem, majd elhúztam a fejem.
-Nem, természetesen ősz a hajam- válaszoltam, szemem le se véve a televíziós készülékről.
-Ilyen korán?- hallottam a döbbenetet a hangjában. 
-Genetikai örökség. Tavaly még akadt egy kettő barna hajszálam, de azóta teljesen ősz vagyok- igazítottam meg a hajam ott ahol hozzáért.
-Nem akartad visszafesteni?- tartotta életben a beszélgetést.
-Nem, többen is azt mondtád így különleges és nem tesz öregebbé, szóval hagytam- tördeltem a kezem. Úgy éreztem magam, mint történelem érettségi előtt egy diák.

Nem akartam bunkónak tűnni ezért én is kérdeztem tőle.
-És veled mi történt...azóta?
Kyouya hatalmasat sóhajtott.
-Huhh hát mint látod taxisofőr lettem másodállásban, főállásként pedig host vagyok- vakarta meg kínosan a tarkóját. Erre a mondatára rátekintettem. Host? Mármint, aki esténként elcseverészik egy klubban tele lányokkal?...vagy fiúkkal?
-De hát egyetemre akartál menni, nem?- néztem rá kérdőn.
-Nem vettek fel sehova- sóhajtott és elfordította a fejét. Nem volt túl okos a gimiben, de azért annyira hülye sem, hogy ne vegyék fel valamelyik egyetemre.