If you fine with me

-3. Rész-

Már fél kettőre járt az idő, mikor hazaértem. Benyitottam a lakásba és láttam, hogy a konyhában ég a villany, ami arra utalt, hogy Masami-chan még itt van. Levettem a cipőimet és halkan beléptem megvilágított szobába. Az étkező asztalon ki volt készítve egy üveg bor két pohárral és egy szál gyetya, ami meg volt gyújtva.

-Masami-chan?- néztem a középiskolás lányra, aki mosolyogva pillantott rám. Viszonoztam kedves mosolyát.
-Senpai! Már vártalak. Azt hittem később érsz haza- állt fel az asztal mellől és sétált elém.

Kigombolta ingjének legfelső gombját és rámmosolygott egy teljesen mást kifejező arccal. Megszeppenve néztem a lányt. Masami ezután közelebb lépett hozzám és karjait a nyakam köré fonta.
-Hehe Masami-chan, kissé közel vagy. Akihiko nem volt túl szomorú? Könnyen elaludt?- hebegtem-habogtam a lány zavarbaejtő viselkedésén.

Masami semmit sem válaszolt a falhoz nyomott és a fülemhez hajolt.
-Szeretném, ha Senpai venné el a szüzességem ma éjjel- suttogta lágyan. Nagyot nyeltem, majd finoman eltoltam magamtól a lányt.
-Ne-nem tehetem Masami-chan- fordítottam el a fejem, ezzel elketülve a lány tekintetét.
-Meleg vagyok- túrtam idegesen a hajamba. Félve a lányra néztem, akinek szemei könnybe voltak lábadva.

-De…de hisz… Aki-chan? A…azt hittem…- dadogott a lány és hátrébb lépett. Láttam ahogy könnyei folyamatosan gördülnek le hibátlan, kerek arcán.
-Igazán sajnálom, Senpai!- kiáltotta a lány, majd kiviharzott a lakásból.

-Azt hiszem keresnem kell egy új bébiszittert- sóhajtottam és összepakoltam a konyhában. Ezután pedig végre lefeküdtem aludni.

Másnap reggel korábban keltem, hogy reggelit csináljak Aki-nak. Korábban is vittem ezután óvodába.

Hazafelé sétálva sokmindenen gondolkodtam. Főleg a tegnap esti ügyfélről. Évek óta nem éreztem ilyen kellemesen magam egy férfi társaságában sem. Csak remélni tudtam, hogy találkozhatok még vele.

Miután már az utolsó sarkon fordultam volna be, megláttam a házam. Előtte pedig egy rendőrautó állt. Két rendőr dörömbölt az ajtómon. Majd ezután a szomszédból átsétált Masami-chan anyukája. A rendőrökkel kezdett el beszélgetni, viszont nem értettem minden szót.
-Gyilkossággal gyanusítjuk!- hallottam meg tisztán és érthetően a rendőr mondatát. Nagyon megijedtem. Azonnal futásnak eredtem, vissza az óvodához.

Berontottam, majd odarohantam Aki-hoz.
-Apa mit keresel itt?- nézett rám Akihiko és az óvonők is értetlenül. Semmit sem válaszolva a kérdésekre felkaptam a fiam és kirohantam az épületből. Két utcán végigrohantam, majd egy forgalmasabb útra értem.

Kis ideig tartott míg fogtam egy üres taxit. Beszálltunk Akihikoval a hátsó ülésre.
-Ki akarok menni Tokyo-ból, elvinne Kyotoba? -néztem rémülten és levegőt kapkodva a sofőrre, aki csak bólintott.

Akihiko hamar elaludt az ölembe hajtva fejét. A visszapillantó tükörben láttam a sofőrt. Fekete sapkát és napszemüveget viselt, ezért nem tudtam jobban szemügyre venni az arcát.

-Valóban nem gond önnek, ha Kyoto-ig elvisz? Nem fogja hiányolni a családja?- kérdeztem meg félve a férfit.
-Nincs senkim- felelte ridegen és komolyan. Ezután, hogy elkerülje további kérdéseim bekapcsolta a rádiót. Egy unalmas beszélgetős műsor ment, de még ez is izgalmasabb volt, mint csöndben figyelni kifele az ablakon.

Kisvártatva kiértünk a város másik felének külső peremére. Az úton nem volt nagy forgalom és  felhőkarcolók sem voltak már. Helyette, csendes, nyugott környezet és otthonos kis házikók.

Ekkor viszont vége lett a beszelgetős műsornak és a híreket kezdték el sorolni. Nem nagyon figyeltem oda, bár valami felkeltette a figyelmemet.
-...Tegnap éjszaka meggyilkoltak egy közepkorú férfit, lakásán. Neve Sagaki Masato, a Sagaki vállalat örököse. A testére felesége talált rá a hajnali órákban. Valószinül…- hirtelen falfehérré változott az arcom és egy gombóc volt a torkomban. Sagaki Masato volt a tegnapi ügyfelem.
-Sagaki Masato-t utoljára egy étterem előtti kamera vette fel, amint elhagyja az épületet egy másik férfival. A sofőrje vallotta, hogy a férfit az este Sagaki úrral együtt vitte el az úr lakására. A gyanúsított férfi pedig, Katsuki Junichi. Letartóztatása sikertelen volt és a férfi honléte ismeretlen, továbbra is körözés alatt áll- rosszul lettem. Engem gyanúsítanak Sagaki-san meggyilkolásával. Tudtam, hogy jól cselekedtem, mikor elmenekültem a fiammal. Ha én vagyok a gyanúsított és kihallgatnak, tuti nem hisznek nekem.

Ijedten pillantottam a sofőrre, aki egy csendes út szélén megállt. Kikapcsolta a rádiót, majd levette a szemüvegét és hátrafordult. Ismerős szempár nézett velem szembe, amitől mégjobban megijedtem.