If you fine with me

-12. Rész-

🔞Nem ippeg gyerekbarát a cucc, szóval vigyázz🔞

- Ne aggódj jó kezekben vagy! - Kacsintott rám Izu-chan, majd egy másik cselédlány hozta is nekünk a kikért ruhadarabot. Tulajdonképpen annak nem volt igazán nevezhető, mert csak egy piros kötél volt. Kétségbeesés az arcomon egy apró izzadságcseppel mutatkozott meg.
- Kezdj vetkőzni! Így elég nehéz lenne megkötözni - mosolygott rám Izu, én pedig lassan tettem azt amire kértek. Mikor észrevehető volt szenvedésem a sérült kezem miatt, egy cselédlány sietett segítségemre. Nem voltam hozzászokva az effajta bánásmódhoz de annyira nem volt rossz.

Szerencsés módon elmehettem még fürödni egyet a kötél előtt. A víz kellemes volt és az illóolajok miatt a bőröm puha és selymes lett. Kicsit lenyugodhattam. Szörnyen féltem. Nem akartam Kyouyaval lefeküdni. Annyi ideig tartott míg feldolgoztam. Most minden sebet felszakítani elég nehéz. Legalább annyira nehéz, mint pusztakézzel felnyitni a nagyi befőttjét.

- Félsz? - hallottam meg egy paraván mögül Kyouya hangját. Hirtelen összehúztam magam. A fürdő elég nagy volt és minden kisebb fürdésre alkalmas medencét egy gyékényparaván választott ketté.
- Igen.. - hallatszott válaszom kisebb hezitálás után. Nem akartam hazudni.
- Akkor nem kell ezt csinálni. Nem akarok neked több fájdalmat okozni - mondta nyugodtan Kyouya amitől kicsit jobban éreztem magam.
- Máshogy nem tudunk pénzt szerezni és tényleg el kell jutnunk Kyoutoba, ha kell gyalog megyek... - beszéltem a saját dinamikus hangomon.
-Értettem - felelt halkan, majd hallottam ahogy kiszáll a vízből. Csapódott az ajtó és úgy tűnt egyedül maradtam.

Vettem egy mély lélegzetet, kiszálltam a vízből és magamra tekerve a törülközőt sétáltam vissza az előbbi helyiségbe. Kettős érzelmeim voltak. Féltem mégis kissé nyugodtnak éreztem magam.
- Készen állsz Katsuki-chan? - mosolygott rám Izu-chan biztatóan. Közömbös arckifejezéssel bólintottam. Izu-chan levette rólam a törcsit. Lassan végigmért, majd megkezdte az "öltöztetésem". Gyengéden húzta végig testemen a piros kötelet és ügyelt rá, hogy sehol se legyen túl szoros. A karmazsin szín kötél fehér bőrömön szinte világított.

- Ez egy kötél, ami álltalában szexivé teszi az embert de te valamiért gyönyörű vagy benne - mért végig mosolyogva Izu-chan. Elpirultam a kijelentésre és lehajtottam a fejem. Kicsit összébb is húztam magam, mert körülbelül tíz szobalány állt körülöttem és nézett engem.
- Visszavehetem a ruháim? Fázok...- kérdeztem félve kerülve mindenki tekintetét.
- Jujj nem! - kiáltott fel Izu. Erre odakaptam a fejem attól félve, hogy így kell végigsétalnom az egész házon.
- Kidobtam őket - jelentette ki határozottan, amitől leesett az állam.
- De akkor...- hebegtem-habogtam. Nem tudtam, hogy mégis miben fogom elhagyni a házat majd.
-Nyugi Kacchan! Hoztam újakat - kacsintott rám miközben én fintorogtam a rémes becenévre.

Nagyon nagylelkűek voltak ugyanis egyedül egy bő pulcsit és egy pizsamanadrágot kaptam. Úgy nyolc óra lehetett már. Lassú léptekben haladtam kíséretemmel egy hosszú folyosón. Próbáltam minél később odaérni. Összeszedtem valamenyire a bátorságom. Az egyik leágazó folyosóról kacagó gyermekhangok hallatszottak. Elmosolyogtam. Mindent érte teszek. Mindent megteszek azért, hogy anyuka nélkül is nagyon boldog lehessen.

Egy kis időköz után újra az előbbi hatalmas ajtó előtt álltunk. A komornyik egyből nyitotta is, majd Izu belökött az ajtón.
- Hé! - kiáltottam vissza rá de csak mosolyogva becsapta az ajtót. Fura fiú de kedvelem. Összehúzva magam néztem az ajtót és féltem megfordulni. Csak bámultam előre.

- Jun...- szólalt meg Kyouya egy nagyon mély és azonnal izgalomba hozó hangon. Persze én ennek nem adtam be a derekam egyből.

Hazudtam.