A verseny utáni nap mindenki vissza utazott Koreában - kivéve a csapat kínai tagjait. 4 csoportra oszlottak szét; Lia Sehun-nal, Jongin-nal, Chanyeol-lal és Junmyeon-nal repült haza. Kicsit aggódott, hogy vezetője ismét szívni fogja a vérét, de érdekes módon most kivételesen nem tette. Inkább az idősebbikkel és a legfiatalabbal töltötte a légi órákat. A lányt eközben Jongin szórakoztatta.
Leszállva a járműről a reptér parkolójában lévő kisbuszukhoz siettek - ugyanis, néhány nappal ezelőtt onnan indultak Kínába. Junmyeon nem tartott velük, mert a szülei elmentek érte. Először Sehun-t vitte haza, majd Jongin szállt ki észrevéve egyik nővérét az egyik butik előtt. Így már csak Chanyeol és Lia maradt a kocsiban.
A colos utazhatott volna Baekhyun-nal és Jongdae-vel, hiszen közel lakik a szobatársához, de találkozni akart a nővérével.
- Ugye tudod, hogy átlátok rajtad?! - szólalt meg a kínos csend közepette Chanyeol.
- Tessék? - vetett egy pillantást a fiúra, majd visszafordította tekintetét az útra.
- A többiekkel való bánásmódra céloztam.
Lia ismét értetlenül nézett a colosra.
- Ne add az ártatlant. Mindenkit érzelmileg manipulálsz azzal, hogy megrebegteted a szempilláidat, vagy esetleg már oda is adtad magad egy éjszaka valamelyik barátomnak?
- Mi? - csattant fel a lány dühösen a hallottakon. - Mégis miért feltételezel ilyeneket?
- Engem nem csapsz be! Az, akinek mutatod magad, csak egy álarc. Túl kedves vagy mindenkihez, és akármennyire igyekszel, tudjuk, hogy ügyetlen vagy.
A lány Chanyeol utolsó szava után megállította az autót, mivel megérkeztek a a fiú nővérének stúdiójának parkolójába.
- Mindenki tudja! Kiismertünk téged egy hét alatt. - a srác közben kinyitotta a jármű ajtaját. - Hiába törekedsz arra, hogy jó menedzser legyél... Nem leszel az. - és kiszállt az autóból.
Minden szó nélkül kivette a csomagtartóból a bőröndjét, majd távozott. Egyikük nem mondta a másiknak, hogy érezze jól magát ebben a pár napban. Lia csak hallgatott, és dühöngött magában.
Egész úton a dorm felé Chanyeol szavai jártak a fejében. Nagyokat pislogva igyekezett nem sírni, torkában lévő szorító érzést- és a gombócot is próbálta lenyelni. Nagy levegőket vett, lassan kifújva azokat. Viszont mikor belépett az üres lakásba nem tudott uralkodni könnyeinek. A konyhában az egyik székre huppant és az asztalra rákönyökölve bőgte el magát dühében.
E҉X҉O
Lia néhány napig még élvezhette az egyedüllétet; talán rá is fért az érzelmi állapota miatt. Ez idő alatt kicsit magával foglalkozott, vagyis vásárolt (a szobájába is kis díszeket, hogy otthonosabbá tegye azt), a dorm-ban mindenhol kitakarított. Hogy kedveskedjen a fiúknak a szennyeseiket is kimosta, amiket gondosan ott hagytak. Ezek után, mielőtt elkényelmesedett volna megcsinálta a menedzseri feladatait is.
Pár nappal később kapott néhány SMS-t, ami igazán meglepte, hiszen nem szokott érkezni telefonjára semmilyen üzenetet.
"Lia Drága! Milyen kicsit szabadnak lenni? Jó igaz? Azért ne szokj hozzá, haha. Holnap érkezem. Jongin~"
"Szióka~! Pihenj is, ne csak dolgozz! Késő délután megyek. Baekiee~ 'ㅅ' "
"Lia! Kijönnél értem a reptérre holnap vacsora előtt? Kris"
"Találtam egy receptet, ami biztos ízlene. Holnap este el is készítem Neked. Soo~
"Kérlek, valami különlegességet készíts holnap vacsorára! Tao"
YOU ARE READING
EXO or Secret [HU]
Fanfiction(Az első 3 rész kissé lassú, unalmas, nyögvenyelős, de kérlek, ne ezek alapján ítéld meg a történetet! Hiszen minden kezdet nehéz...) A világhírű EXO nem sokkal a debütálásuk után új menedzsert kap a cég főnökeinek ajánlásával. Egy fiatal kezdőt, ak...