EXO or Secret [HU]

2. fejezet - WE ARE ONE

Hamar elszaladtak a napok. A próbák közötti órákig tartó programok is mindenki számára csak perceknek tűntek.
Időközben Lia is sikeresen kipakolta a dobozokat; beköltözött új lakásába - egyszóval elkezdte a várva várt új életét.

- Kész vagytok? Mehetünk? – kiabálta az ajtóban Junmyeon türelmetlenül toporzékolva.

- Egy pillanat, nem találom a telefonomat! – ordította Baekhyun a szobájából.

- Csak a reptérre megyünk, nem kell az! – szólalt meg Jongin, már meghalva az unalomtól.

- E nélkül nem megyek soha sehova! – bukkant elő a fiú dühösen trappolva a bejárat felé kezében a kütyüvel.

- De bezzeg a maszkja nem olyan fontos Mr. Byun uraságnak. - gúnyolódott Sehun.

- Magadat nem akarod itthon hagyni? - tett még egy csipkelődő megjegyzést Chanyeol is már nevetve szobatársa szerencsétlenségén.

- Csak...! Ah... Induljunk már! - türelmetlenkedett és dühöngött az ajtóban Junmyeon.

- Mindjárt, mindjárt... - futott vissza szobájába Baekhyun. 

Lia egész végig ott állt a leader mellett, aki már járkálni kezdett az idegességtől. Szeretett volna neki segíteni, hogy kicsit megnyugodjon, de tudta, hogy a háta közepére sem kívánja a társaságát, nem hogy még "kioktassa" - Junmyeon szavaival élve.

- Megtaláltam! - tartotta a magasba a maszkot a szobából visszasiető fiú.

- Remek! - állt meg Baek hangjára Junmyeon. - Akkor induljunk! – mondta ismét, majd egy határozott mozdulattal kicsapta az ajtót és elindult az autó felé, amibe mindenki rohamtempóban szállt be. 

Pont a délutáni dugóban kellett nekik elindulniuk, ami köztudottan életveszélyes olyan szinten, hogy elunod az életed, mire eljutsz a kívánt helyre. Hosszas várakozások után és néhány centivel előrébb haladva Lia megelégelte a tumultust és a társai nyafogását a kisbuszban. Vett egy nagy kanyart, hogy kihajtson a főútról és mellékutcákon át kiment az autópályára.

- Mégis mit csinálsz? Ez az út hosszabb! Soha nem érünk oda! – ordította le a fejét Jun, aki már tényleg türelmetlen volt.

- Ha ott maradtunk volna, akkor még később érnénk a reptérre, mint most. – felelte a lány érzelemmentesen, miközben éppen egy autót előzött meg hihetetlen nagy sebességgel.

[Junmyeon gondolatai] 
Hm... Végül is igaza van. De ez még nem jelenti azt, hogy mindenben igazad is van, Ms. Tökéletes Lia. De, azt hiszem inkább kapaszkodok!

Nem csak ő, hanem mindenki fogódzkodott a kocsiban. Lia úgy vezetett, mintha az élete múlna rajta - végül is, valamilyen szinten így is volt. Egyik autó után előzte a másikat. Talán a fiúk még nem izgultak annyira autózás közben az épségük miatt, mint aznap délután. Végül sikeresen, "karcolások nélkül" megérkeztek a reptérre, még a társaik leszállása előtt.

- Hol tanultál meg így vezetni? – kérdezte Sehun kicsit émelyegve kikászálódva a járműből.

- Amer...

- Inkább ne is vezess! Közveszélyes vagy! – horkant föl a lány mögött Chanyeol a szavába vágva.

Lia a fiúra nézett, aki csak elhaladt mellette szintén a hasát fogva. Tudta, hogy durván és szabálytalanul vezetett, de ha nem értek volna ide időben, akkor pedig az lett volna a bajuk. Szóval inkább lenyelte a sértéseket és a többiek után sietett a fogadóterembe, ahol több mint fél órát várniuk kellett, mire a Kínából érkező járat megérkezett. Lehet nem is kellett volna annyira sietni?