EXO or Secret [HU]

9. fejezet - Látogatók

- Nem hiszem el! - hallatszott egy műanyag, nehéz tárgy csapódása a nappali parkettáján Baekhyun dühöngése közben.

- Hé, azért jobban is vigyázhatnál a konzolra! - kiabálta Jongdae.

- Neked meg talán nem kellene csalnod! - ordította a fiú.

- Pont te mondod, akinek a lába folyton az arcomban van?!

- Azért, hogy ne csalj! - mutatott fenyegetően az idősebb. - Sose nyerek...

- Mert sose figyelsz oda, mit csinálsz. - döntötte enyhén oldalra fejét a fiatalabb.

A veszekedésnek Sehun és Lia részesei voltak, akik a nappali kis asztalánál kártyáztak.

[Lia gondolatai]
Már vagy 5 napja csak azt hallgatom, ahogy az összes tag veszekszik a másikkal. Már nagyon unom! Most már Baekhyun és Jongdae is? Pedig már kezdtem azt hinni, hogy ők ketten az EXO olyan "tökéletes" tagjai, akikben annyi szeretet és - valamilyen szinten - nyugalom, illetve jó modor, tisztelet szorult, hogy felül tudnak kerekedni saját magukon és büszkeségüket félretéve nem veszekednek gyerekes dolgokon. Hát úgy látom, tévedtem... Olyan elszomorító számomra, hogy bennük sem bízhatok. Még mindig gyerekek...

- Szerintem ide kellene figyelned, mert veszíteni fogsz. - tett le 3 kártyát a kezéből az asztal közepén heverő kártyakupacra. - Uno!

- Hogyan?! Egy kártyád maradt? - kerekedtek ki a lány szemei egy nagy sóhajjal együtt.

- Nem játszom többet veled! - ordította a szoba másik oldalán Baekhyun, majd kitrappolt a nappaliból.

- Ch. - huppant le Lia mellé Jongdae a kanapéra duzzogva.

Menedzsere hátra pillantott aggódva, de nem tudta mit kezdjen a helyzettel. 

- Beszállsz? - szólalt meg Sehun idősebb társa felé ezzel megtörve az 1 percig sem tartó kínos csendet.

- Egye-fene. - biggyesztette le ajkait a fiú, majd az asztal másik oldalán a földön foglalt helyet.

- Ti játszatok nyugodtan, nekem van még egy kis dolgom. - tette le a kezében maradt kártyákat a lány, majd állt fel az ülőgarnitúráról.

- Ne menj még! - kérlelte a Maknae.

Bármennyire szeretett volna Lia játszani, nem tehette meg, hogy tovább marad. Visszament a szobájába és leült az íróasztalához. Valamikor este 11 óra tájékán megkívánt egy forró teát. A folyosón battyogva látta, hogy a konyhában ég a lámpa.

- Ti nem furcsálljátok, hogy esténként olyan sok dolga van Lia-nak? - hallatszott Jongin hangja.

- Én csak azt nem értem, hogy napközben mit csinálhat, hogy nem végez a feladataival? - szólalt meg Luhan is.

- Szerintem inkább túl hajszolja magát. - csatlakozott a beszélgetésbe Jongdae is.

- Hyung, ez valahogy nem kapcsolódik ide. - értetlenkedett a legfiatalabb.

- Miért? Biztos vagyok benne, hogy napközben is a mi ügyeinket intézi, ahogy ilyenkor este is... Mi mást csinálhatna?

- Hát... napközben nincs velünk, vagy inkább eléggé keveset látjuk ahhoz, hogy megállapítsuk, tényleg azt csinálja, ami a kötelezettsége. - szólt közbe a kínai srác.

E mondat hallatán a konyha ajtajában hallgatózó Lia lehajtott fejjel fordult vissza szobája felé. Inkább marad szomjas, minthogy tovább hallgassa barátai kételkedéseit; mikor is beleütközött egy felsőtestbe.