Jungkook kényes helyzetben talál rá Tae-re és Jiminre, ezért egyezséget ajánl, hogy megtartja a titkukat, ha megtesznek neki pár szívességet. A két fiú tudja, mennyire megbélyegzi a társadalom a melegeket, ezért megkötik az alkut.
Jungkooknak előszö...
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
A becsukódó mosdóajtót nézve kifújom a levegőt, majd a kezemben tartott tárgyra nézek, amit kicsempésztem Tae itt hagyott táskájából. Fejemben felcsendül a győzelmi ének és diadalittas mosoly jelenik meg arcomon, mikor elképzelem, ahogy behatolok. Mármint az otthonába.
El sem hiszem, hogy sikerült megszereznem a lakáskulcsát!
A kis butus itt felejtette a táskáját, annyira lazán akart faképnél hagyni. Persze nekem azonnal feltűnt és minimális gondolkodás után leguggoltam, hogy belekukkantsak. Mit szépítem... azonnal rávetettem magam, szinte széttépve az anyagot abban a reményben, hogy megtudom, mi a száma. Sajnos a telóját nem hagyta benne, de rögtön megtaláltam az igazolványtokot, amiben benne volt a lakcímkártya, így már tudom, hova fogok "betörni" ma. Szerencsére nincs messze a mi otthonunktól, úgyhogy suli után mehetek is egyből oda. Persze, az órarendjét már nem tudtam megkeresni, úgyhogy nem tudom, hogy melyikünk ér oda előbb, de sebaj.
Alig várom, hogy bemehessek hozzá! Nagyon remélem, hogy a szülei nem lesznek otthon... az kicsit kínos lenne. Na de muszáj megpróbálnom! Ilyen lehetőség nem adódik minden nap. Talán láthatom őt, ahogy a fárasztó tanítási nap után egy szál alsógatyában alszik! Vagy akár meztelenül... Onnan pedig már egyenes út vezeti a farkát a számba bele. Ha meztelenül fog aludni, mikor belopózom, tutira azzal keltem, hogy lecummantom, hadd nyögjön azon az erotikus hangján!
Álmodozásomat a csengő szakítja félbe, ami emlékeztet, hogy kurvára el fogok késni az első napomon az új iskolámban. Idegesen rohanok a terem felé, arcomon mégis eszelősen boldog mosoly díszeleg, mert a kezemben van Tae kulcsa, amivel a lakásán kívül a szívébe és a hátsó felébe is bejutást nyerhetek. Vagy legalábbis határozottan közelebb kerülhetek hozzá.
A teremhez érve rögtön meglátom a tanárnőt, aki a beiratkozásomnál is ott volt. Pont akkor lép be, mikor sikerül utolérnem, így csak meg kell fogom az ajtót, amit majdnem becsuk előttem. Felkapom a terem melletti padról a táskámat, majd idegesen belépek. A tanár jelenléte nem okozott változást a hangzavart illetően, ám ahogy meglátnak az osztálytársaim, elnémulnak. A kínos csendben a földre szegezem a tekintetem, miközben huszonvalahányan bámulnak.
- Á, szia... - köszönt kicsit hezitálva a tanárnő, de aztán eszébe jut a nevem - Jungkook!
- Jó napot - motyogom nem valami hangosan, majd nagy nehezen felemelem a tekintetem. Jó, hogy nem "Jó estét!"-tel köszönök reggel nyolckor...
- Na hát mesélj nekünk pár mondatban magadról! - Mondja halkan, kicsit olyan morgó hangon, de mosolyogva - Mit kell tudni rólad?
Ahogy ott állok a többi előtt, akik érdeklődve néznek... hát, elég kellemetlenül érzem magam. Meg kell próbálnom minél hamarabb letudni a bemutatkozást, hogy leülhessek valahova és kikerüljek a figyelem középpontjából.
- Jeon Jeongguk vagyok, a barátaimnak Jungkook... - kezdem, de rögtön közbeszól az egyik felettébb szimpatikus csaj elvékonyított hangon, kínainak szánt akcentussal:
