SokatmONDÓ Egyezség {VMinKook ff} ~ Befejezett

13. rész: Tudsz választani?

~Junkook szemszöge~

Percekig úgy bámuljuk egymást, mintha most látnánk először a másikat. Amikor végre észbe kapok, felegyenesedek és odanyújtom a kezem Jiminnek:

- Gyere, ne ücsörögj a hideg kövön!

Hallom, ahogy nyel egyet, majd megfogja a kezem és hagyja, hogy felhúzzam. Meglepően könnyűnek tűnik. Ahogy talpra áll, elszédül, ezért mindkét kezemmel megtartom, ő meg felnéz rám a könnyektől csillogó szemeivel és tátva maradnak dús ajkai is. Olyan furcsa érzés így tartani és nézni az arcát... Végig ott motoszkál a fejemben, hogy ismerem valahonnan és sokszor tartottam őt a karjaimban. Olyan érzés, mint amikor megérzem egy süti illatát, amit utoljára kiskoromban ettem. Tudom, hogy ismerem, csak elsőre nem ugrik be, honnan. Viszont ha eszem belőle, már tudom, hogy az az a süti...

Mikor észreveszem magam, megpróbálok a jelenre fókuszálni és elengedem őt, aztán megköszörülöm a torkom és megszólalok:

- Le tudunk ülni valahol beszélni?

- Pe-persze. Bemehetünk a nappaliba - mondja félénken, pirosas fejjel, majd oldalra mutat - Ott a fogas, felakaszthatod a kabátod.

Leveszem a dzsekim, majd követem őt a nappaliba. Egy nagyobb szobába érünk, ahol odaáll a kanapé mellé és int, hogy üljek le, majd megkérdezi, kérek-e valamit inni. Nemmel válaszolok, ő pedig végre leül mellém. Elég kínos a hangulat és érzem, hogy fél, hogy mi fog ebből kisülni. Az a vicces, hogy még én se tudom.

- Szóval - kezdem úgy, mintha tudnám, mit is akarok mondani - Nem tudom, te hogy vagy vele, de én úgy éreztem, hogy... mintha ismernélek. Mármint amikor megcsókoltalak.

A gyönyörűen megfogalmazott körmondataim hatására idegesen bólogatni kezd nagy szemeket meresztve rám, majd szavakkal is kifejezi magát:

- Igen, én is... pont ugyanezt éreztem. Kísérteties.

Jó, akkor eddig megvan. Na, most hogyan tovább? Azt se tudom, mit akarok...

Végül úgy döntök, jobb, ha mindent elmondok neki, lesz, ami lesz:

- Őszinte leszek veled, Jimin, mert megérdemelsz ennyit. Jó?

- J-jó... - bólint most még idegesebben, mint az előbb és látom, hogy ismét a könnyeivel küzd. Nem kellett volna így felvezetni a mondandómat... sőt, bele se kellett volna kezdeni ebbe vele. Magamtól kellett volna megszereznem Tae-t, harmadik személy bevonása nélkül, de már késő.

- Tehát nekem Taehyung tetszett meg előbb, nem... te - mondom ki nagy nehezen, mire először csodálkozva néz, majd csalódottan lesüti a szemét és összeszorítja az ajkát - Amikor azt mondtam, hogy kedvellek, én... Szóval csak...

- Felhasználtál, hogy megszerezd őt - suttogja összetörten, fájdalmas arckifejezéssel. Ez így kimondva elég szarul hangzik... de nem akarom megint sírni látni őt és mindent meg kell tennem, hogy ne akadjon ki nagyon.

- Tudom, nagyon rossz ötlet volt és el sem tudom mondani, mennyire sajnálom - kezdem őszinte bűntudattal - Ahogy elkezdtelek megismerni, egyre rosszabbul éreztem magam, mert annyira éd... édes vagy... és én...

Amikor kimondom, hogy "éd", felkapja a fejét és elmosolyodik, de aztán megint szomorúan lesüti a szemét és beharapja telt ajkát. A szája folyamatosan vonzza a szemem, de közben eszembe jut Tae is és teljesen össze vagyok zavarodva. Mindkettőjükhöz vonzódom... hogy a fenébe fogok ebből kikeveredni?? Nem lehetnek mindketten az enyéim...

Zavartan játszik a nadrágja szárával, miközben törökülésben ül, felém fordulva. Nem szólal meg, így folytatom:

- Szóval megkedveltelek és nagyon szimpatikus vagy. Nem akarom, hogy bajod essen és nem akarlak bántani... Az előbbiről meg annyit, hogy ha te se tudod, honnan ismerhetjük egymást, akkor szeretném kideríteni... veled.