SokatmONDÓ Egyezség {VMinKook ff} ~ Befejezett

9. rész: Ázsiai klikk

~Taehyung szemszöge~

Egész jól összeszoktunk Jungkook-kal. Már vagy két hete majdnem mindennap feljön hozzám suli után, sőt, hétvégén is átjön dolgozni nekem. Persze én is segítek neki felfrissülni.

Megismerkedett anyukáékkal is. Én még csak kétszer mentem át hozzájuk, de akkor pont nem volt ott a nagybátyja, mert estére ment dolgozni.

Ami érdekesebb, hogy suliban is megkeressük egymást. Csak sürgős esetben nyújt nekem segédkezet és akkor is viszem a mosdóba a vonalzóm, hogy ráharapjak és ne legyek olyan hangos, mert már tudjuk, hogy könnyen le lehet bukni. Jobb óvatosnak lenni... de ettől független feljár hozzám nagyszünetben csak úgy, beszélgetni. Az ajtóból szokott inteni, hogy menjek ki, gondolom, mert szégyenlős és nem akar bejönni a nagyok közé.
Néha pedig én megyek le hozzájuk, de ez a ritkább.

Egyszóval sokat beszélgettünk és jól összebarátkoztunk. Szinte már olyan jóban vagyunk, mint Jimin-nel, aki eléggé furcsállja, hogy mostanában nem járkálok át hozzá és kevesebbet vagyunk együtt délután. Látom rajta, hogy féltékeny Jungkook-ra, amiért ennyi időt tölthet el a királlyal.

Most, a nagyszünet elején is feltűnő, ahogy az ajtó felé nézeget. Bizonyára fél, hogy nemsoká belép Jungkook és elrabol tőle, így ő nem fog tudni beszélgetni velem. Ezer éve ismerem és látom rajta az idegességet.

Csendben, lehajtott fejjel ül és a kezeit már fél perce húzogatja a nadrágján. Izzad.

- Ideges vagy, Jiminie? - kérdezem mosolyogva, mire ijedten felkapja a fejét. Talán ma nem kéne itt hagynom, mert nem fog tudni megbirkózni a hiányommal.

- Nem... - néz félre, mire felvonom a szemöldököm - Csak... tudod, a matek doga. Most írjuk és nem értem.

- Oh. Meglátszik, hogy nem együtt tanulunk már - mondom, miközben előveszem a telefonom - Majd most segít akkor a mester. Szólok Jungkook-nak, hogy ne jöjjön...

- Ne! - szól közbe, még a kezemre is ráteszi az övét, aztán csodálkozásomat észrevéve lesüti a szemét és kisebb hévvel folytatja - Mármint... nem akartam belepiszkálni a tervetekbe... még nem is ismerem őt, pedig a legjobb barátom egyik barátja.

- Szeretnéd, ha hárman matekoznánk? - kérdezem arra gondolva, hogy szegény Jiminie milyen magányos lehet most, hogy mindig itt hagyom és nem megyek át hozzá.
Tudniillik a szülei nagyon ritkán mennek haza, mert kint dolgoznak Németbe'.

Meg hát én pótolhatatlan vagyok... nyilván félti az ő páratlan barátját az idegenektől. Ha tudná, hogy Jungkook milyen jó hatással van az egészségemre, nem féltene ennyire...

Vagy csak magát félti, hogy nem lesz ki ápolja az ő egészségét? Eddig maga a király gondoskodott róla, úgyhogy most biztosan nagyon magányos a közlegény a lábai közt. Meg is kérdezte azóta, hogy miért nem kezdeményezek több akciót, de csak annyit mondtam, hogy lányra vágyom és nem kérdezősködött tovább szerencsére.

Csak bólogat a kérdésemre, úgyhogy előveszem a matek füzetem, hogy elmagyarázzam neki az anyagot. A szüleim szerint fontos az iskola és viszonylag jó tanuló is vagyok, hiszen örököltem az eszüket.
Viszont Jiminnél rosszabb matekos maximum Jungkook lehet. Mindkettőjüknek előnyére válik, ha eltölthetnek egy pár percet a társaságomban.

Miután kinyitom a füzetem, szeretetteljesen megsimogatom Jiminie fejét, aki erre kicsit felenged egy pillanatra. Túlidegeskedi ezt az egészet. Nem felejtem el őt se.

Ekkor elkezd rezegni a telefonom, mire ránézek a készülékre, Jimin pedig lefagy. Odanézek, amerre a barátom néz, azaz az ajtó felé. A királyi farokápolóm áll ott és éppen telefonál valakivel.