SokatmONDÓ Egyezség {VMinKook ff} ~ Befejezett

7. rész: Taehyung, a felfedező

Hali! Aki olvasta az eredeti Egyezséget, annak írom, hogy itt nem lesz annyira befolyásoló tényező az idő, mert épp április lenne, de most november van és ez így szar szóval hagyjuk figyelmen kívül kb xd Egyéb eltérés is lehet, ha épp elfelejtem, hogy mit írtam az eredeti Egyezségbe. Elég sokszor előfordul, nézzétek el nekem. Vegyük úgy, hogy ez egy alternatív univerzum. Az eredeti tagokkal is nagy a kontraszt, mert ezek a karakterek itt nőttek fel és más hatások érték őket. Még azt megemlíteném, hogy csak a három fiúra akarok koncentrálni, így nem sok szerepet kapnak a családtagok se (még testvérük sincs itt).

Na ezután a sok rizsa után jó olvasást kívánok!❤️

~Taehyung szemszöge~

Egy gyors zuhany után megszárítkozom és mivel elfelejtettem váltóruhát behozni, csak a törülközőbe tudom csavarni magam. Jó lenne, ha elment volna a kis pöcs, de valahogy úgy érzem, még itt van. Igazán kidobhatná a nagypapa! Nem méltó a viselkedése az én királyi falloszom látogatásához.

A pólómat a szennyesbe teszem, a törülközőt pedig magam köré tekerve kinézek. Természetesen ott áll a kis szaros.

- Még mindig nem mentél el? - vetem oda neki a szobámba menet, hogy felöltözzek. Kezd sok lenni az öltözködés ma... A királynő nem öltözik át ennyiszer. Persze neki nincs is ilyen értékes öröksége, mint nekem.

- Arra vártam, hogy végezz és kezet moshassak - kiabál utánam a fürdőből. Pedig vicces lett volna, ha gecis kézzel megy haza és otthon megkérdezik tőle, hogy mit tanult ma az iskolában...

Félig már felöltöztem, mikor beér a szobámba. Zavaró, ahogy néz, ezért hátat fordítva neki folytatom az öltözködést és azon gondolkodom, hogyan dobhatnám ki és hogyan győzhetném meg a nagypapát afelől, hogy nem ő a megfelelő ember. Ennél még Micimackó is jobb lenne, pedig neki csak hüvelykujja van, így alig tudná körbefogni a farkam.

- Megmutassam az ajtót? - kérdezem felé fordulva, mikor sikerül felvennem egy kockás inget a nadrágomhoz. Meglepettséget tettet, majd mosolyogva megszólal:

- Miért, olyan nagy látványosság? Talán mahagóni?

Mi a szarról beszél ez?

- Úgy értem, takarodó van! - szólok rá kis gondolkodás után. Akkor sem fogom megkérdezni, mit ért "magahóni" alatt!

- Emlékszel az egyezségünkre? - kérdezi felém lépve, de én direkt nem hátrálok, nehogy azt higgye, neki mindent lehet az én otthonomban - Meg kell tenned néhány szívességet nekem.

- Mit akarsz? - vetem oda neki felszegett állal. Legszívesebben lelőném a Nerf puskámmal, de egyelőre életben kell hagynom, mert csak ő ápolhatja a gyönyörűséget a lábaim közt.

Amikor elém ér, mérgesen a szemébe nézek. Nem tetszik, hogy fiatalabb nálam, mégis kicsivel magasabb. De amit ezután tesz, az még kevésbé van ínyemre.

Ugyanis megragadja a derekam és magához ránt, én meg automatikusan a mellkasára teszem a kezeim, hogy ellökjem magamtól, de nem engedi. Nyögve próbálok kiszabadulni, de erősen tart és olyan közel hajol arcomhoz, hogy érzem a forró leheletét a bőrömön, mikor megszólal:

- Most megadod a számod, holnap meg eljössz velem moziba.

Abbahagyom a ficánkolást és szemébe nézve tartom a dühös arckifejezést, miközben gondolkodom. Furcsa, de egy részem hajlik afelé, hogy megadja neki a számom, de a másik felem hallani se akar róla. Elverte a seggem ez a kisgyerek ahelyett, hogy végezte volna a dolgát, ami dühítő, de ahogy most rám néz, az olyan... nem is tudom. Nem csúnya gyerek, az biztos.