Marcus and Martinus a szomszédom ( Marcus and Martinus fanfacion )

4. fejezet

Chloé szemszöge:

Miután felszálltunk a gépre, nem tudtam mit csináljak mert most először repültem. Azt terveztem hogy beszélgetek Annával, de ö el aludt, ezért úgy döntöttem  hogy zenét hallgatok. 

***

Olyan szinten bele mélyültem a zenébe hogy mikor anya kihúzta a fülest a fülemből megijedtem.
- 10 perc és leszállunk!! Ébreszd fel Annát, de azért a szív ínfartust ne hozd rá. - mondta apa.
- Oké!! Oké!! Nem fogom. Anna ébresztő!! Mindjárt ott vagyunk!!- fordultam oda a nővéremhez aki elég mélyen aludt, gondolom este nem sikerült korán elaludnia.
- Mmmmm. Hagy.- nyöszörögte félálomba. Mivel tudtam hogy így nem fogom tudni felébreszteni, elvetem a telefonját és beállitotam a MYBIL remixét Marcuséktol. Erre bezzeg egyből felébredt.

- Álomszuszék 7 perc és leszállunk!! Ideje lenne felkelned.

- Oké!!!! Kelek már, csak hagyjál.- mondta mérgesen.

A leszállás zökkenő mentes volt, igaz egy kicsit féltünk de azon kívül nem történt semmi. A csomagjaink megkeresése után ami egy kicsit nehézkes volt, már mentünk is az autóhoz. Az út nagyon hosszú volt és mi még azt se tudtuk hogy hova megyünk.Már este volt mikor oda értünk, de a kilátás így is gyönyörű volt. A házunk is nagyon szép, legalább is kívülről annak tűnik. De ami nekem a legjobban tetszett a a táj volt. Az ábrándozásból anya zökkentett ki.

-Chloé, gyere segíts bepakolni.
- Oké anya. De még is hol vagyunk? Mert azt még nem mondtátok meg.

- Troforsba!!- mondta  apa aki a tornácról figyelt minket.

- Úr isten!! Marcus és Martinusal lakunk egy városba!!- kezdtünk el teli torokból sikítozni. Olyan hangosak voltunk hogy a szomszédban felkapcsolódót egy lámpa.

- Lányok, ha kérhetném egy kicsit halkabban. Megértem ha fan görcsötök van de mások aludni szeretnének.- mondta anya. 

- Bocsi.- mondtuk Annával egyszerre. -Hé sister!!
- Igen??- kérdezte Anna .

- Látod azt a házat, ott?? - kérdeztem félve és a házra mutattam.

- Igen látom, miért?

- Mert mikor azt kiabáltuk hogy egy városba lakunk Marcusékal, hirtelen félkapcsolódót a lámpa az emeleti szobában.- mondtam neki félve.

- Biztos csak túl hangosak voltunk és felkeltettük.- mondta Anna. - Inkább gyere segíteni, pakolni. 

- Oké.- mondtam félve és megfogtam egy táskát. Valami késztetést éreztem hogy ujra az ablakra nézek ami immár nem volt üres, mivel egy ember állt előtte. De sajnos a sötét miatt nem lehetett látni az arcát. - Hé sister!! Ott van valaki aki minket figyel.

- Nem az nem lehet, fejezd be a képzelődést és gyere segíteni.- mondta meg sem fordulva.

- Az a baj hogy most nem képzelődöm, fordulj meg és nézd meg  a saját szemeddel.- ere a mondatomra megfordult.

- Úr isten, ott tényleg van valaki.

- Na mit mondtam? 

- Igazad volt, de a frászt hozza rám az az ember úgy hogy nem mehetnénk be? 
- De. - röhögtem el magam és megfogtuk az össze cuccunkat és elindultunk be.

A ház belül is nagyon szép volt, volt 5 hallószoba ( 3 az emeleten 2 lent), 2 fürdő, 1 konyha, 1 nappali, 1 játszó szoba és egy terasz. Az egész ház olyan meseszerű volt. A szobák is nagyon szépek voltak. Mivel a szobáink be voltak rendezve nagyon szépen, nekünk már csak a ruháinkat kellet eligazítanunk. Mire ezzel is végeztem már nagyon késő volt ezért úgy döntöttem hogy elmegyek aludni mivel holnap átjőnek a szomszédok. 

Itt a be ígért rész, tudom egy kicsit megkéstünk de még ma jön a másik is és egy plusz is lesz ami még titok. Remélem tetszik nektek eddig a történet. Véleményeteket fejtsétek ki kommentbe. És szeretnénk olyan részeket ahol a ti ötleteitek alapját írnánk meg.  

Puszi, Lau

#pineapple #bestfriends