Marcus and Martinus a szomszédom ( Marcus and Martinus fanfacion )

10. fejezet

Anna szemszöge:

Vasárnap:

Este beszélgetünk majd eldöntöttük hogy ki hol alszik. Este kértünk pluszba matracokat mert másként nem férnénk el. A franciaágyon én és Marcus aludtunk, de először a Dani akart ott aludni, csak Marcus megelőzte és lefeküdt keresztbe az ágyra és valahogy maga mellé rántott. Ebből volt egy kis vita a Dani és közte, amit nagy nehezen sikerült befejezniük. Miután mindenki megfürdőt és lefeküdtünk aludni. Pár perc múlva megéreztem Marcus kezét a derekamon. Én nem tudtam aludni de nem akartam forgolászodni nehogy felébresszem Marcust. Nem tudom hogy mennyi idő lehetett mikor a húgom felriadt majd kiment gondolom a levegőre. Pár perc múlva Tinus is kiment utána. Kis idő múlva visszajöttek és lefeküdtek egymás mellé mivel Chlo megkérte Tinust hogy aludjon mellette. Már csak annyit halottam hogy Tinus azt mondja Chlonak hogy ö is szereti.Ezután már ők is aludtak, de én még mindig nem tudtam. Már nagyon kényelmetlen volt az a helyzet ahogy aludtam szóval óvatosan meg akartam fordulni de nem jött össze mivel sikerült felébresztenem Marcust.

- Bocsi hogy  felébresztettelek.- kértem tőle bocsánatot.

- Semmi baj, de te miért nem alszol?- kérdezte.

- Nem tudok aludni. Hiába próbálok, nem megy.-mondtam.

- Gyere ide. -mondta majd a vállára húzott. Pár perc múlva már aludtam is. Másnap reggel ara keltem hogy a Dani ébresztget.

- Hány óra van?-  kérdeztem nyöszörögve.

- 5 óra.- mondta.

- És mi a francért kellet ilyen korán felkelteni?- akadtam ki.

- Mert mondani szeretnék valamit. Öltözz fel és gyere ki a folyosóra.- mondta majd kiment meg sem várva a válaszom. Óvatosan kikászálódtam az ágyból majd felöltöztem. Mielőtt kimentem volna a még mindig alvó Marcusra néztem. 

-Mit szeretnél mondani?- kérdeztem miután becsuktam magam mögött az ajtót.

- Nem tudom mit érzel efelé a Marcus gyerek felé vagy hogy is hívják, de azt szeretném kérdezni, hogy.....- kezdte el de el akadt.

- Hogy, mi? - kérdeztem, de még mindig nem sikerült kinyögnie. Kis idő múlva anya jelent meg mellettünk.

- Hát ti mit kerestek itt?- kérdezte.

- A Dani ébresztett fel hogy mondani szeretne valamit de még nem nyögte ki hogy mit akar.- mondtam.- Amúgy menyi az idő?- kérdeztem meg.

- Fél 6 van. Jöttem ébreszteni titeket mert 6-kor indulunk. - mondta.

- Oké. A többiek még alszanak. - mondtam. Miután anya bement és felébresztette őket még úgy 20 percig nem mondta el. - Miért is kellet kijönnöm?- kérdeztem.

- Ezt nem tudom elmondani csak megmutatni.- mondta majd elkezdet felém közeledni. Megpróbáltam hátrálni de a falnak ütköztem. Már csak pár centi volt köztünk mikor kinyílt az ajtó és Marcus lépet ki rajta, de amint meg látott minket vissza is ment. Én eltoltam magamtól a Danit.

- Figyelj én nem érzek irántad semmit. Csak barátságot meg olyan vagy nekem mintha a Bátyám lenél. Bocsi. És remélem megérted.- mondtam.

- Semmi baj. Megértelek.- mondta majd beviharzott a szobába. Én leguggoltam a fal mellé és elkezdtem sírni. Pár perc múlva miután nagyjából lenyugodtam letöröltem az arcomról a könnyeket és bementem a szobába hogy összepakoljam a táskám. Mikor beértem a táskám ott állt összepakolva Marcus táskája mellet. Gondolom összepakolta nekem, míg mielőtt meglátott volna minket. Leültem az ágyra Marcus mellé de ö odébb ment. Pár perc múlva anya jött szólni hogy ideje lenne indulni szóval levittük a táskákat a kocsikhoz és bepakoltuk őket.  Majd beszálltunk és elindultunk a lovakért. Miután felraktuk őket az utánfutóra elindultunk. Egész úton szomorú voltam és gondolkoztam mikor Chloé megkérdezte hogy jól vagyok e. Azt mondtam igen és gondolkodtam tovább. Már úgy délután 4 óra lehetett mikor haza értünk. Miután kiszálltunk a kocsiból és kiszedtük a táskákat én Marcusékra néztem. Nem tudom meddig nézhetem arra mert a húgom zökkentet ki.