Marcus and Martinus a szomszédom ( Marcus and Martinus fanfacion )

3. fejezet

Anna szemszöge:
Kedd reggel:

Az ébresztőm csipogására keltem, ami számomra korán volt mivel alig aludtam este, mert a rózsákon és a költözésen járt az eszem.

Miután nagy nehezen kikászálódtam az ágyból és felöltöztem, majd ami már nem kellett beraktam a táskámba. Amint ezzel végeztem bementem a fürdőbe és elvégeztem a reggeli rutinom. Már majdnem végeztem, mikor nagyon éhes lettem,  mivel tegnap alig ettem valamit. Ezért lementem a konyhába, hogy keressek magamnak valami ehetőt. Elővetem mindent ami egy szendvicshez szükséges és letettem az asztalra. Mire végeztem az elkészítésével már mindenki a konyhában volt. Ők is csináltak maguknak egy szendvicset és leültünk az asztalhoz megenni.  
- Nagyon izgultok már? - kérdezte anya.
- Csak egy kicsit. - mondtam.

- Igen, csak egy kicsit. - helyeselt Chloé.

-Mikor indulunk? - kérdezte Kristóf.
- Fél óra múlva indulunk. - mondta apa.

- Hozzátok le a cuccaitokat lányok.- mondta anya.

- Rendben.- és felfutottunk a cuccainkért.

Mire minden cuccunkat be pakoltuk a kocsiba és lassan indulnunk kellett volna, de anya behívott minket a házba.

- Anya az állatok hogyan lesznek utánunk hozva? - kérdezte Chloé.

- Holnap délután hozzák utánunk a mamáék. - mondta anya.

- Rendben. És alapból miért hívtál be minket? - kérdeztem.

- Először is menyetek fel és nézzétek meg hogy minden be van-e csukva és hogy nem-e hagytatok itt valamit!- mondta anya.

-Oké.- mondtuk egyszerre és már mentünk fel megnézni. Miután mindent elrendeztünk vissza mentünk anyához a nappaliba.

- Kész vagyunk.- mondta Chloé.

- Rendben. Ugye mindent bezártatok és nem felejtetettek el semmit sem bepakolni, mert ha útközbe derül ki, hogy itt hagytatok valamit nem fordulunk vissza és elég sok ideig leszünk ott.- mondta anya.

- Nem hagyunk itt semmit. Mindent átnéztünk amit lehetett és még egy képet vagy bármi mást nem találtam a szobánkban a bútorokon kívül. Fent teljesen rendben van minden. - mondtam.

-Oké! Akkor induljunk. - mondta anya.

Elindultunk kifele a kocsihoz, anya addig bezárta az ajtót. Már a kocsi mellet álltunk, mikor egy sikítást halottam. 

- Úr isten! - kiáltotta Chloé.

- Mi van?- kérdeztem tőle meglepetten. Nem válaszolt csak kinyitotta a kocsi ajtót és behajolt egy kis könyvért. Nem láttam először, hogy milyen könyv, de miután alaposabban megfigyeltem rájöttem, hogy az egy Magyar-Norvég szótár. Hirtelen eset a földre. Chloé megfogta a kezem és tudtam, hogy ugyanarra gondolunk. 

- Marcus and Martinus!!!!!! - üvöltötök egyszerre, mint az ovisok és neki álltunk ugrálni. Már úgy öt perce ugráltunk mikor apa megszólalt. 

- Jól vagytok? - kérdezte apa.

- Fan görcsünk van.- válaszoltam. Anya erre megforgatta a szemeit. 

- Ti nem vagytok normálisak!- szólalt meg apa. 

-Tudjuk.- válaszoltuk egyszerre nevetve.

- Mi az a fan görcs?- kérdezte Kristóf a kocsiban várakozva.

-Majd megtudod. - röhögtünk és beszálltunk mellé az autóba. Majd elindultunk a reptérre. 

Az út egy kicsit unalmasan telt el. A barátaink kérésének megfelelően rögtön elújságoltuk nekik, hogy Norvégiába megyünk. A lányok is Fan görcsöt kaptak mivel ők is imádják MM-éket.

Miután megérkeztünk a reptérre még volt fél óránk az indulásig, ezért instáztunk. Hamar eltelt az idö és arra eszméltünk fel, hogy a hangos bemondó megszólalt: - A Norvégiába tartó utasainkat megkérjük, hogy kezdjék meg a beszállást a 2-es kapunál.
A felszállást elég jól viseltük ahhoz képest hogy most először ültünk repülőn. Mivel az út több mint 2 óra ezért úgy döntöttem hogy alszok egyet. Bedugtam a fülembe a fül hallgatott és el indítottam a kedvenc számom, elhelyezkedtem kényelmesen és pár perc után már aludtam is.

Bocsánat a késésért, de nem volt ihletünk a folytatással kapcsolatban, de most van ezért kárpótlásként holnap két részt is hozunk a délután folyamán. Reméljük tetszik a történet és szeretnénk kikérni a véleményeteket és ötletet a folytatáshoz.

#forever