Ma reggel későn keltem fel, mivel egész este a barátnőimmel beszélgetem Marcusékrol. Már úgy 11 óra lehetett mikor úgy döntöttem hogy ideje lesz felöltözni. Ezért oda mentem a szekrényhez és kiválasztatom a mai szettemet ami így nézet ki:
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Miután felöltöztem, lementem reggelizni. Már majdnem végeztem amikor kopogtattak az ajtón.
- Anna Kérlek nyisd ki az ajtót!!- mondta anya valahonnan a nappaliból.
- Oké. - mondtam és mentem kinyitni az ajtót. Az ajtóban Marcusék álltak, ezért nagyon megijedtem és becsaptam előttük az ajtót és felfutottam a szobámba.
Chloé szemszöge:
Az autfitem így nézet ki:
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Annyit halottam, hogy Anna becsapta a bejárati ajtót és hogy fel rohant a szobájába. Ezért lementem én is kinyitottam az ajtót. Az ajtóban Marcusék állak elég meglepődött tekintettel. Eleinte norvégul próbáltam szót érteni velük, de ez nem ment ezért maradtam az angolnál.
- Szeretnék bocsánatot kérni a nővérem viselkedése miatt. Nagyon sajnálom.-mondtam sajnálkozva és beinvitáltam őket a házba.
- Nincs semmi baj. Ti kiabáltátok a nevünket tegnap este?- kérdezték nevetve.
- Igen. Hát azok mi voltunk.- mondtam lesütött szemel.- De melyikőtök hozta ránk a frászt?- kérdeztem.
- Igen. Hát az meg én voltam.- mondta Marcus. Tinusék családját bekísértem a nappaliba ahol anyáék voltak. Egy gyors bemutatkozás után úgy döntöttem, hogy felmegyek Annához és lerángatom. De mikor ki akartam menni a nappaliból Tinus fordult felém.
- Hova mész?- kérdezte érdeklődve.
- Fel az emeletre a nővéremhez. Le kéne hozni onnan. Segítesz?- kérdeztem félve.
- Persze, hogy segítek, csak mutasd az utat.- mondta nagy vigyorral az arcán.
- Oké. Akkor gyere!- indultam el a lépcső felé nyomomban a még mindig vigyorgó Tinusal.
Az ajtó előtt szóltam neki, hogy ne ijedjen meg ha nekiáll Anna sikítozni. Miután a szavát adta, hogy nem fog megijedni kopogtatunk az ajtón.
Anna szemszöge:
Még mindig nem hiszem el, hogy Marcusék a szomszédunk. A gondolkodásomból Chloé zökkentett ki a kopogással.
- Gyere.- kiabáltam a hangos zene miatt.
- Kérlek ne sikíts, de nem csak egyedül jöttem.- biccentet Tinus felé, aki értetlenül nézet minket, mert nem értette mit mondtunk.
-Lányok légyszíves úgy mondjátok, hogy én is értsem!- mondta kérlelve.
- Bocsi Tinus. - nevetünk fel egy szere Chloéval.
- Anna gyere le hozzánk a nappaliba. Szeretnénk jobban megismerni.- mondta Marcus az ajtóban állva.
- Te meg, hogy kerülsz ide haver?- kérdezte Tinus nevetve.
- Nem bírtam már tovább lent maradni az ősökkel és mivel láttam, hogy ti is fel jöttetek gondoltam....
- Fiuk menjetek le mindjárt megyünk mi is, csak beszélek még az Annával.
- De......-kezdet bele Mac, de Tinus a szavába Vágot.
- Gyere tesó menjünk le úgyis mindjárt jönnek. Tudod milyenek a lányok. Muszáj kibeszélniük a történteket.- ezzel Tinus megfogta Mac kezét és kirángatta a szobából. ekkor Chloéval nekiálltunk sikítozni örömünkben.
- Úr isten!! Marcus és Martinus tényleg a szomszédunk és olyan helyesek. Jézus segíts.- mondta Chloé.
-Mondjuk el a lányoknak is. Hívjuk fel őket.
Csoportos beszélgetés:
Mi ( Chloé, Anna): Sziasztok lányok. Beszélnünk kel.
Ők: Igen?
Mi: Marcus és Martinus a szomszédunk.
Ők: Ez nem lehet igaz. Ugye csak vicceltek?
Mi: Nem viccelünk. Tényleg a szomszédunk és éppen itt vannak nálunk és az ajtóban hallgatóznak szerintünk.
Izzy: Úr isten. Látni akarom őket.- mondta boldogan. Erre Chloé odament az ajtóhoz és értetlenül bámult ránk.
Én: Mi van?
Chloé: A fiuk az ajtó másik oldaláról hallgatóznak.
Én: De kár fiuk, hogy nem értettetek belőle semmit.- mondtam angolul és utána visszaváltatom magyarra. Erre a mondatra az ajtó hirtelen kinyílt és a két sértet srác állt az ajtóban. Mikor megforditottam a kamerát akkor lépet be a beszélgetésbe a Dani és a Rénó.
Az összes lány: Úr isten. De helyesek. Jézusom.- mondták boldogan.
Rebi: Enyém Tinus.
Chloé: Nem mert az enyém Tinus.
Dani, Rénó: Mi is itt vagyunk.
Az összes lány: Tudjuk.- erre megsértődve kiléptek a beszélgetésből. Nem értettünk, hogy most mi van viszont anyáék hívtak, hogy menjünk le. Ezért elköszöntünk a lányoktól és lementünk.
***
Már egy ideje beszélgettünk a fiukkal, amikor anya mondta, hogy mindjárt itt vannak a mamáék. Mi már ebből értettük, hogy arra céloz, hogy mindjárt itt vannak a lovak. Kb úgy 10 perc múlva meg is érkeztek. Erre mi kifutottunk, hogy üdvözöljük őket. Marcusék jöttek utánunk. A lovak már nagyon nyugtalanok voltak.
- Lányok, mik vannak az utánfutóban?- kérdezték a fiuk félve.
- Lovak. - vágtuk rá egyszerre Chloéval.
- Hogy mik? - Néztek ránk értetlenül. Ekkor oda mentünk az utánfutóhoz és kinyitottuk az ajtót és egyesével le vezettük őket. Ekkor Tinusék anyja jött ki a házból.
- Fiuk, ideje lenne haza menni.- mondta.
- Oké. Mindjárt megyünk. Csak elköszönünk.-mondák majd felénk fordultak.- Később még beszélünk?
- Igen, de hogyan?- erre mind a ketten oda adták a telefonszámukat.
- Sziasztok.-köszöntek el boldogan.
- Sziasztok. - mondtuk nekik, majd elmentünk lovagolni.
