Marcus and Martinus a szomszédom ( Marcus and Martinus fanfacion )

20.fejezet

Hétfő 

Reggel az ébresztőre keltünk 7 órakor. Ezután elmentünk gyors edzeni. Úgy 10-ig edzettünk, majd oda mehetünk ahova akartunk. Csak délután 3-ra vissza kell érnünk, mert 4-kor kezdődik a meccs. Mi Lilyvel úgy döntöttünk, hogy elmegyünk sétálni. Beszéltünk a fiúkkal mielőtt elindultunk volna, hogy ők nem-e jönnek velünk, de ők inkább pihenni akartak előtte így csak ketten mentünk.

-Hova menjünk először? - kérdezte Lily. 

- Nem tudom. Mehetünk a közeli parkba. Aztán leülünk egy padra és beszélgettünk. - mondtam. 

- Nekem teljesen megfelel.-mondta. Szóval kerestünk egy közeli parkot és leültünk egy padra. 

- És hogy tetszik Magyarország? - kérdeztem meg drága barátnőmtől. 

- Hát nagyon szép, de ha választhatnék, hogy itt vagy Norvégiában lakják, akkor Norvégiát választom,de egyébként ellaknék itt is. És te?- mondta. 

- Hát én sokszor jártam itt Budapesten. Legyen az családdal vagy osztállyal, de szerintem Norvégia sok mindenben más, mint Magyarország. Ha választásom lehetne én is Norvégiát mondanám. - válaszoltam. 

- Mi lesz, ha vissza kell költözz? Mármint ugye azért vagytok itt, mert apád egy projekten dolgozik most Norvégiában,de mind tudjuk, hogy nem biztos semmi sem. Így megtörténhet, hogy vissza jön ide Magyarországra vagy épen másik országba mentek egy másik projekt miatt. - mondta. 

- Ebbe még bele sem gondoltam. Apám mikor elmondta, hogy költözünk azt hittem hogy rossz lesz a hely, így úgy döntöttem a mamámnál fogok lakni, mert a régi házat albérletbe adták,de anyám nem engedte így jöttem. Most meg vissza menni nem akarok. Mármint jó ott nekem. Ha mégis visszaköltöznénk és nincs választásom, hogy maradok-e vagy nem, akkor valószínűleg a mamámhoz költöznénk, mert nem fogják kitúrni az albérletből. Ha meg máshová költözünk akkor meg nem tudom. Max megszokom. - mondtam. 

- Hát bárhogy is lesz, remélem tartani fogjuk majd a kapcsolatot egymással. - mondta. 

- Szándékomban volt tartani a kapcsolatot veletek. Nem teljesen úgy, mint a magyar barátaimmal, de mindenképpen. - mondtam. Ezután még beszélgettünk egy kicsit. 

- Hány óra? - kérdezte. Gyors megnéztem a telefonom, ami negyed 3-at mutatott. 

-Negyed 3.-mondtam. 

- Akkor ideje lenne visszamenni. - mondta. Így is tettünk. Fél háromra vissza is értünk. Szóltunk a fiúknak, hogy visszaértünk,majd bementünk a szobába. Úgy háromkor átöltöztünk,majd leültünk az ágy szélére és telefinoztünk. Fél 4-kor a tanár úr körbejárt és szólt, hogy ideje öltözni és hogy háromnegyedkor vár mindenkit lent az aulában. Mivel mi már átvoltunk öltözve így vártunk egy picit és háromnegyed előtt 5 perccel már lent voltunk. Miután mindenki ott volt elindultunk a helyszínre. Úgy 5 perc múlva ott is voltunk, majd az öltözönkhöz mentünk és lepakoltuk a plusz cuccokat amiket magunkkal hoztunk. 

- Rendben gyerekek. Csapatépítés. Álljatok körbe. - mondta. Mi úgy tettünk ahogy mondta. - Ügyesek lesztek. Átadom a szót a csapatkapitánynak. - folytatta. 

- Ahogy a tanár úr monda ügyesek leszünk. Letudjuk győzni őket közösen. Együtt sikerülni fog. Hiszem, hogy sikerülni fog. De nem a győzelem számít most a legjobban, mert azt máshol is szerezhetünk majd. Hannen az, hogy egy csapatként müködjünk. Segítsünk a másiknak. A technikát tudjátok szóval hajrá. - mondtam. 

-Gyerünk. Idő van. - mondta a tanár úr. Így elindultunk a pálya felé. 

- Hogy érzed magad? - kérdezte Marcus mellettem.