Marcus and Martinus a szomszédom ( Marcus and Martinus fanfacion )

1. fejezet

                                                          A költözés

  Anna szemszögéből

Eddig Magyarországon éltem a családommal, de apukám munkája miatt sajnos el kellett költöznünk. Gondolkodtam azon is, hogy a mamámhoz költözöm, de erre nem volt lehetőségem. Apa és anya nem mondta el, hogy hova megyünk, így nem tudtuk hogy melyik iskolába fogunk továbbra tanulni.

Szombat este:

- Chloé, Chloé gyere át! - kiabáltam a húgomnak. 

- Mit akarsz, Anna? - Kérdezte dühösen miután be jött a  szobámba. 

- Elkéne nekik mondanunk. Már nem tarthatjuk titokban. Tudniuk kell hogy elköltözünk. - mondtam szomorúan. 

- Akkor hívjuk fel őket. - javasolta.

- Külön, külön? Az túl sok idő lenne. Csináljuk csoport hívásba. - mondtam. 

- Rendben. - mondta most már szomorúan.

Chloé leült mellém, láttam az arcán, hogy szomorú. A hangja összecsuklott és eluralkodott rajta a sírhatnék. Miután megvigasztaltam elkezdtük a csoport hívást.

Én, Cholé: Sziasztok-mondtuk szomorúan.

Ök: Szia Anna! Szia Chloé ! - mondták egymás után.

Én: El kell mondanunk valamit. - a hangomból már tudták hogy nagy baj van.

Chloé: Sajnálom! - mondta és elsírta magát.

Rénó: Mi a baj Chloé? Miért sírsz? 

Én: Ohh srácok, nagyon szeretünk titeket. - mondtam szomorúan. 

Izzy: Most már tényleg megijesztetek! - Mondta , a hangjában egy kis félelemmel.

Chloé:  Elköltözünk. - Mondta sírva.

Ök:  Mi? Mikor tudtátok meg? - kérdezték egyszerre.

Én: Úgy egy hónapja tudjuk. - mondtam szomorúan.

Fanni:  Miért nem mondtátok előbb?

Én, Chloé: Féltünk attól, hogy reagáltok arra hogy elköltözünk. - mondtuk.

Szasza: Hova költöztök?

Én: Még nem tudjuk. 

Rebi:  Amint tudjátok, hogy hova költöztök azonnal mondjátok el nekünk. 

Én, Chloé: Rendben! - mondtuk majdnem egyszerre. 

Dani: És mikor indultok? - szólalt meg szomorúan.

Chloé: Kedden kora reggel indulunk.

Rénó: Akkor hétfőn jöttök iskolába úgye? 

Én:  Igen megyünk, de csak délig leszünk!

Dani: Oké! Akkor hétfőn találkozunk. 

Én, Chloé: Akkor hétfőn! Sziasztok! 

Ök: Sziasztok!

Miután letettük a telefont anyáék kiabáltak nekünk. Lementünk hozzájuk a napaliba és leültünk a kanapéra. Beszélgetünk egy kicsit velük. Bármit is kérdeztünk az utazáshoz lyukadtunk ki. 

- Anya, mibe tegyük a fontosabb dolgainkat? - kérdezte Chloé.

- A garázsba találtok dobozokat, abba nyugodtan pakolhatok.- mondta apa.

 Fölmentünk a szobánkba egy-egy dobozzal a kezünkben és nekiálltunk pakolni. Majdnem végeztünk a  pakolással, amikor anya szólt, hogy ideje lefeküdni aludni. Már több órája a falat bámultam és sehogy sem tudtam elaludni. Lementem a konyhába és csináltam egy pohár teát. Hirtelen megjelent mögöttem Chloé. 

- Te se tudsz aludni?

- A frászt hoztad rám!!- förmedtem rá.

- Bocsi. 

-Semmi baj. Csak megijesztettél. 

- Nem tudok aludni. 

- Igyál egy teát. - mondtam neki, és elmentem a szobámba. Meghallgattam párszor a Make you believe in love című számot Marcus and Martinus-tol majd nagy nehezen elaludtam.

Ez a rész egy kicsit rövidebbre sikerült de ezt nézzétek el nekünk. Szeretnénk ki kérni a véleményeteket, hogy milyen lett. És mondjatok ötletet a folyatáshoz. Szerelmet valjon valaki?

#forever