Marcus and Martinus a szomszédom ( Marcus and Martinus fanfacion )

7. fejetet

Chloé szemszöge:

Csütörtök:

Miután mindketten felöltöztünk lovagló ruhába szóltunk anyának, hogy elmegyünk lovagolni. Miután felnyergeltük Amadeus-t és Szöszit a két versenylovunkat el is indultunk. 

- Hova menjünk először?- kérdezte Anna.

- Szerintem először próbáljunk eljutni a sulihoz, hogy tudjuk, hogy majd merre kel menni ha esetleg gyalog kéne menünk és utána mennénk a focipályához.- mondtam.

- Oké.- monda és elkezdtünk valamerre lovagolni. Útközben beszélgetünk. 

- Amúgy amikor először találkoztunk Marcusékal akkor az az ajtóbecsapás előttük mi volt?- kérdeztem a nővéremet mert érdekelt hogy mégis mi volt. Erre elkezdett rám furán nézni aztán szerintem leeset neki hogy miről beszélek.

- Hát az úgy volt hogy ép az utolsó falat kaját nyeltem le mikor kopogtak és anya kiabált hogy nyissam ki. Aztán kinyitottam az ajtót arra számítva hogy tuti nem Marcusék a szomszédunk mert annyira azért nem vagyunk szerencsések és amikor az ajtóban ott álltak és én szembe velük, ezért megijedtem hogy hogy fognak hozzánk állni és hogy nem e fognak megutálni minket meg minden ezért én se értem miért csaptam rájuk az ajtót de hirtelen jött és miután ez megtörtént én felmentem a szobámba és nekiálltam zenét hallgatni ami kicsit sem volt fura hogy pont őket hallgatom amikor egy perce még az ajtóban kopogtak és gondolkoztam azon hogy tényleg ők-e a szomszédaink és hogy nem e csak álmodtam. Aztán kopogtál ezzel elfelejtetem hirtelen hogy min gondolkodtam és ugye szóltam hogy bejöhetsz. Viszont amikor mondtad hogy nem egyedül vagy majdnem sikítanom egy nagyot de inkább visszafogtam magam de főleg akkor akartam sikítani amikor hirtelen Marcus is  megjelent az ajtóban na de mindegy.- mondta a végére már mosolyogva.

-Figyelj annak ellenére hogy becsaptad az ajtót előttük még így is kedvelnek különben a suliban sem jöttek volna oda hozzánk csak úgy meg nem jönnének át segíteni a norvég nyelv tanulásában ha utálnának úgyhogy efelől megnyugodhatsz.- mondtam neki.

- Most megnyugodtam. Köszi. Amúgy ha ők a szomszédaink akkor melyik hozta ránk a frászt?- kérdezte Anna.

- Amikor átjöttek megkérdezték hogy mi kiabáltuk e a nevüket erre válaszoltam hogy azok mi voltunk és megkérdeztem hogy ki hozta ránk a frászt és Marcus mondta hogy az ö volt.- mondtam.

- Komolyan Marcus volt?- Kérdezte.

- Igen. - mondtam. Még  beszélgetünk egy kicsit aztán odaértünk a sulihoz. Ott leültünk egy padra és pihentünk egyet bár nem tudom mibe fáradtunk el. Már felültünk vissza a lóra amikor hirtelen valaki mellettünk termet. Világos barna haja volt és kék szeme és kb egyidős lehetett Annával, de nem tudtam ki ezért már mentünk tovább mikor elkezdet beszélni:

- Sziasztok lányok. Nektek nem iskolában kéne lenetek ahelyett hogy ezeken a valamiken ültök és mentek minden fele? És egyáltalán mit kerestek ti most itt mert ha semmit akkor lenne valami programom számotokra ami mulatságos  lenne bár szerintem csak nekem.- monda kicsit perverzen.

- Egy ezek lovak és kettő nem mindegy mit csinálunk nincs hozzá közöd szerintem.- mondtam flegmán.

- Igen és leszállhatnál rólunk mert azt megköszönnék és van más fontosabb dolgunk annál a valaminél amit elterveztél és alapból se mentünk volna ha nincs semmi dolgunk úgyhogy megtarthatod magadnak és hagyj minket béken. - mondta Anna amin meglepődtem hisz ö nem szokott ilyen lenni. 

- Most mi bajotok van? Tudjátok mit békén hagylak most titeket de csak most ezt jegyezzétek meg.- mondta és fogta magát elment. 

- Gyere menjünk a focipályához.- mondta Anna bár valami most nem stimmelt vele. Nem a megszokott picit félénk Anna lovagolt mellettem és nem is az aki párperce még kiált és kiabálni kezdett a sráccal hogy húzzon el a francba mert nem vagyunk rá kíváncsiak, hanem most egy szomorú majdnem síró lány aki nem akarja kimutatni hogy mit érez legbelül félve attól hogy valakit megbánthat.