Marcus and Martinus a szomszédom ( Marcus and Martinus fanfacion )

11.felyezet

Anna szemszöge:

Hétfő:

Reggel az ébresztőm hangjára keltem 6-kor. Fura hogy megint korán kell kelni és iskolába kell járni, de majd megszokom. Óvatosan kimásztam az ágyból úgy hogy még ne ébresszem fel Marcust. Miután összeszedtem a ruhám bementem a fürdőbe és felöltöztem. Már ép kijöttem a fürdőből mikor a húgom jelent meg az ajtóban.

- Csak megnéztem hogy felkeltettek e.- mondta.

- Én felkeltem de nem volt még szívem felébreszteni Marcust. - mondtam.

- Marcus még  alszik?- kérdezte Chlo.

- Igen. Most akartam felkelteni csak jöttél. Amúgy menyi az idő?- váltottam témát.

- Fél 7 van. Szóval ideje lenne felébresztened.- mondta.

- Oké. Te nem akarod felébreszteni?- kérdeztem tőle.

- Nem. Inkább rád hagyom. Elég volt nekem az az egy amikor ébresztettem és még azóta is meg vagyok vakulva.- mondta.

- Jut eszembe. Te mit érzel Tinus iránt?- kérdeztem halkan. Erre ránézett a még mindig alvó Marcusra, majd belekezdet.

- Nem tudom mit érzek pontosan.- mondta halkan.

- Akkor úgy kérdezem. Mit érzel amikor a közelében vagy?- kérdeztem.

- Hát a szívverésem a duplájára ugrik meg valami a hasamban van.- mondta.

- Pillangókra gondolsz?- kérdeztem.

- Aha arra.- mondta.

- Te szerelmes vagy belé.- mondtam.

- Lehet, de nem tudom hogy ö mit érez irántam. - mondta a végére már szomorúban.

- Emlékszel a szombat estére? Amikor kimentél és Tinus utánad ment majd utána megkérted hogy melletted aludjon?- kérdeztem.

- Igen de erről honnan tudsz? - kíváncsiskodott.

- Nem tudtam aludni és halottam és láttam mindent, de emlékszel arra amit Tinus mondott neked?- kérdeztem.

- Nem mert akkor aludtam el. Arra emlékszem hogy mond valamit de nem tudom hogy mit.- mondta.

- Oké. Akkor ezt nem tőlem tudod, de akkor azt mondta hogy ö is szeret téged.- mondtam.

- Tényleg ezt mondta!- értetlenkedett.

- Igen, de jöjjetek már össze. Fáj rátok nézni.- mondtam.

- Ezt én is mondhatnám neked. Lesüt rólad hogy szereted. - monda.

- Menyi az idő?- kérdeztem hirtelen.

- Nem tudom.- mondta majd megnézte a telefonját.- 7 óra van.- válaszolt.

- Ohh baszki. Menj készülődni én felébresztem Marcust.- mondtam. A húgom kiment majd elkezdtem ébresztgetni Macet. - Ébresztő. - mondtam és elkezdtem simogatni a hátát. Szép lassan felébredt.

- Miért ébresztettél fel. Pedig tök szépet álmodtam.- nyöszörgőt.

- Talán mert iskola és már így is késésben vagyunk mert már 7 óra múlt 5 perce. - mondtam.

- Miért nem ébresztettél fel hamarabb?- kérdezte.

- Először nem volt szívem. Utána meg a húgommal beszélgetem.- mondtam.

- Oké. - mondta majd megfogta a kezem és lerántott az ágyra maga mellé.

- Ez most mire volt jó?- kérdeztem.