Joker vére

Tim

   Olyan hajnal tájban ébredtem fel egy srác lépkedésére. Fekete haja tökéletesen kiemelte kék szemeit. Azt hittem, meglátott és bántani akar, pedig csak arra felé sétált. Hirtelen a félelem miatt rohanni kezdtem az erdő felé. A figyelmemet viszont a még mindig lezsibbadt karom és a fiú azonnali követése kötötte le. Mivel a gyengeségem megmaradt, és esetlenségemre beleestem a legközelebbi árokba. Tele volt vízzel, és kificamodott a bokám is, ami nagymértékben gátolt a menekülésbe. Leugrott mellém az idegen, majd ahelyett, hogy végzett volna velem az ölébe vett.
– Hogy hívnak? Mit keresel? - kérdezte aggódva, amit kicsit furcsálltam is. Viszont válaszra nem tudtam nyitni a számat, túl gyenge voltam. A félelem és az ijedtségem kellős közepén elájultam.     
   Amikor magamhoz tértem egy puha kanapén feküdtem. Meleg volt bent nem olyan szeles, mint kint aztán lépéseket hallottam hirtelen. Mivel elmenni nem tudtam, így próbáltam úgy tenni, mint aki még nem ébredt fel, hátha megtudok valamit.
– Tim úrfi nem gondolja, hogy Bruce úrfi nem fogja elnézni, hogy egy idegent hozott haza - szólalt meg egy másik ember. Kinyitottam a szemem, mert kíváncsi voltam, mi fog történni. Lassan hisz fáradság még rajtam nehezedett.
– Alfred, ide tudnád hozni az elsősegély ládát. - mondta a srác, aki utánam futva megmentette az életem.
– Máris hozom, Tim úrfi. - a másik ember egy nála sokkal öregebb, de számomra annál szimpatikusabb úr lehetett.
– Megkérdezhetem a nevedet? - kissé meglepetten fogadtam a kérdését.
– Amelia - elmosolyodott, majd folytatta a mondandóját.
– Timothy vagyok, de csak Timnek hívnak. - majd kezet fogtunk – Aki az előbb elment ő meg Alfred. - csak bólogattam. – Mi történt veled? - érdeklődött ismét ám ajtó nyitást hallottunk, viszont ő nem mozdult mellőlem, aki pedig éppen az előbb érkezett belépett a szobába. Tim nem akart elbújtatni velem ellentétben, mivel én a háta mögé kucorodtam be.
– Tim, Dick a hétvégén beugrik hozzánk. - fordult a könyvespolc felé mintha itt se lennék. – Kit tisztelhetek az otthonomban? Tim soha nem hozott még haza lányokat így... - folytatta volna ám előttem ülő fiú szavába vágott.
– Ameliának hívják, de Bruce... nem azért van itt. - furcsán nézett vissza Timre.
– Találtam őt az erdőnél. Kiment a bokája és ez mind azért, mert megijedt tőlem. Maradjon itt, ameddig fel nem épül. Kérlek Bruce! - végül nagy nehezen beleegyezett a férfi. Tim azonnal az ölébe kapott és felsietett velem az emeletre. Lerakott az ágyra és mindent el kezdett kérdezni.
– Hozhatok egy teát vagy ételt?
– Nem, de azért köszönök mindent. Most tovább kéne mennem.
– Hova tartasz? Miért akarsz elindulni innen?
– Mivel te kedves és gondoskodóan bántál velem, így nem titkolózom előtted. - az ablakhoz ballagtam fél lábon ugrálva. – A bátyám eltűnt... itt Gothamben. Meg akarom találni.
– Hány éves vagy?
– Tizenhat. El kellett szöknöm otthonról és csak ezt akarom meg tudni, mi történhetett vele. - elszántan vallottam be neki. – Csak a karom van elzsibbadva, ami eléggé gátol.
– Mi történt vele? - éppen válaszolni akartam, de újabb képek villantak be. Fogtam a fejemet és szerintem bele is vertem néhányszor a falba. Megint az a lány meg lövést hallottam. Féltem tőle, a látomástól. Reméltem nem valósul be, ám tévedtem.