Strange [Jimin ff.] - Befejezett

2.

- Te magadtól vagy ilyen hülye?! A francba JiAh! - kiabálok barátnőmmel, aki ismét a földön hever, tenyeréből ömlik a vér és a törött tányér darabjai karcolják a padlót a cipőm alatt.

- Feltakarítom.. - mondta könnyes szemekkel de mikor ép kezével oda akart nyúlni erőszakosan elütöttem onnan, majd felsegítve őt leültettem a székre és adtam neki egy zsepit.

- Szorítsd, amíg ki nem találok valamit. - simítottam hátra arcomba hullt hajamat és a raktár felé indultam elsősegély doboz reményében. Természetesen minek is lenne egy kávézóban olyan, a hülye alkalmazott nyugodtan el is vérezhet ennyiből.. - Megyek és hozok fertőtlenítőt meg kötszert. - vettem magamra kardigánom. - TE! - mutattam rá, amitől összezörrent és azonnal bólogatott holott még nem is mondta neki mit akarok. - Nem mozdulsz innen, nem csinálsz semmit, meg sem szólalsz!

- Levegőt vehetek?

- Talán! Sietek! - mondtam és már a küszöbön álltam, hogy megfordítsam a nyitva táblát addig, amíg vissza nem érek. Szerencsére a patika egy utcányira van így gyorsan szedve a lábamat hamar oda értem, az ajtó előtti második lépcsőfokon viszont megálltam. Meredten figyeltem az előttem levő zárt ajtót, ami akkorára nyúlt hirtelen, mint ami mindjárt rám esik és bekebelez. A sötét szín teljesen belengte az egész helyet, a világ megszűnt számomra. Szédültem és alig kaptam levegőt, el akartam futni de a lábaim nem mozdultak meg.

- Elnézést! - taszigált félre egy öregasszony, aki bement a helyiségbe ahova én is tartok. Kizökkentve a démonjaim szorításából rátapadva, mint egy pióca én is bearaszolgattam és kivártam a soromat, ami pontosan két előttem álló ember volt. Nem néztem sem a patikusra sem a körülötte legyeskedő betanuló diákra, aki hozta nekem a kért dolgokat. Fizettem, meghajoltam és kifutottam onnan mivel olyan érzésem lett, hogy ha nem megyek ki két másodpercen belül elájulok. Az állott levegő teljesen elszívta az energiámat alig bírtam megállni a lábamon és belélegezni a város szagával megtelt frissnek csúfolt levegőt. Inkább szívom be ezerszer ezt.

Berontva a boltba lekezeltem JiAh sebét és bekötöttem a kezét úgy, hogy tudjon vele azért fogni. Szerencse, hogy a jobb kezét sértette meg, hiszen azt kevésbé használja.

- Látom neked elég volt egy sebtapasz. - nevetett fel mikor előtte guggoltam és a szoknyám alól kilógott a lilán virító kis anyag.

- Oh, igen.. Nem volt otthon más. - mondtam az igazat kissé lesarkítva. A levelet végül megtartottam, most ott pihen az ágyam melletti fiókba sok egyéb dologgal...

- Lányok! Gyertek már nem bírom egyedül! - kopogott be az ajtón AhBin. Kedvelem őt, az egyetlen férfi alkalmazottunk, de számunkra amolyan fél lánynak számít, mert előtte azt is kibeszélhetjük mikor jön meg, mivel eléggé... meleg típus. Nyíltan felvállalja és nem szégyelli, amit én becsülök is benne ráadásul rendesebb, mint bármelyik másik pasi, megértő és el lehet vele beszélgetni az időt, tehát miért is bántanám, mint a többiek, akik elítélik?

- Na, mi van felszaporodtak az élősködők? - léptem mellé a kávéfőző gépet babrálva. Mióta megvettük ezt a szutykot megnőtt a kávé, cappuchino és mokkachino iránti érdeklődés így szinte minden nap kell rendelnünk alapanyagot.

- Olyan kis negatív vagy. - simogatta meg fejemet és elfordult tőlem, hogy kiszolgálhassa a vendéget. Kedvelem a nyitottságát amivel JiAh-t és engem illet. Rajtunk kívül még van egy lány, aki szokott dolgozni, de ő csendes és ha meg is szólal olyan bunkó megjegyzéseket tesz, hogy az ember inkább nagy ívből elkerüli és halálra dolgozza egész nap magát, minthogy szólna neki, hogy az ebédszünet már 3 órája lejárt.