Strange [Jimin ff.] - Befejezett

11.

Reggel a szemeim úgy pattantak ki, mint bolha a macskából. Egyszerre jutottak eszembe a fontosabbnál fontosabb gondolatok, szinte olyan gyorsasággal, hogy foglalkozni se volt időm velük. A munkám, milyen nap van ma, nem védekeztünk, hol van Jimin.. és, hogy mit tettem.

Oldalra pillantottam, ahol elvileg lennie kellett volna, de feltételezem nem aludt itt. Ennyi volt, megdugott, lenyugodott és haza ment aludni. Az asztalon viszont hagyott nekem valamit, amit a kezembe vettem, és miután össze tudtam hangolni a betűket elolvastam.

,,Vedd be, ha nem akarsz nagy bajt a méhedben." - milyen kedves. Fogtam a vizet és leküldtem vele azt az egy kis tablettát, amit kikészített nekem. Ma nem kell bemennem, így egész nap az ágyban akarok lenni, és elfelejteni ezt az egészet. Valamiért biztos vagyok abban, hogy nem fog meglátogatni, így nyugodt napom lesz. Amit most egy zuhanyzással fogok kezdeni.

Mikor kijöttem a fürdőből hallottam, hogy rezeg a telefonom, de nem vettem fel, megvártam, míg leteszi. Tudtam, hogy ő az, hiszen milyen ismeretlen hívogatna ilyenkor? Ezek után már meg is kaptam a következményét a tettemnek.

Ismeretlen: Vedd fel!

Én: Nem akarok most beszélni veled. Sőt, ha kérhetem, soha többet ne találkozzunk. Ez nem fog menni, nem fogok soha se félni tőled, szóval kérlek, hagyj békén!

Nem kellett egyéb bátorság, hogy ezt leírjam. Őszinte gondolatok voltak, amit elküldtem neki, és valószínűleg valamit elértem nála, hiszen nem válaszolt. Ezek után első dolgom volt áthívni egy lakatost, hogy kicserélje a záramat, valamint felszereltettem vele pár reteszt. Tudom, hogy ha be akar jönni ezen is könnyen átfolyik, vagy milyen varázslata van, amivel mindig betör hozzám, de ha megértette mit akarok, akkor békén hagy. Ezek után nem hiszem, hogy bármikor is kedvem lenne vele találkozni. Azzal a kézzel és testtel rontott meg, amivel annyi nőnek az életét vette el és játszadozott rajtuk.

Ez aznap este még nem jutott eszembe, inkább reggel, zuhanyzás közben. Én vagyok a mocskos személy, amiért hagytan és élveztem. Talán ezért is ilyen erős az a gondolat, hogy ne találkozzunk újra.

Másnap a munkában mindenkinek volt valami mesélnivalója, amit nekem mosolyogva kellett végig hallgatnom, hiszen nem mutathatom ki, hogy a padlón vagyok érzelmileg. Egyszerűen nem tudom feldolgozni, hogy jött ő, és mindent felforgatott azzal, hogy meg akar ölni és ezért bármeddig elmenne. Úgy értem.. eddig semmi se érdekelt, most viszont mindenen kattogok.

- Akkor... Itt vannak az új egyenruhák. - adott a főnök mindenkinek egy dobozt a kezébe. Amint kinyitottam visszahelyeztem az anyagot és lecsaptam az asztalra. - Talán valami baj van?

- Igen! - miért van olyan érzésem, hogy ezt a párbeszédet még sokszor el fogjuk játszani?  - Ez olyan rövid, hogy lehajolni se fogok tudni benne.

- Nem is azért fizetlek, hogy hajlongass. - nevette el magát nekem viszont cseppet sem volt mulatságos a téma.

- Főnöknek hiszed magad, holott nem vagy senki, csak egy tudatlan ficsúr. Nem is érdekel a többiek véleménye, azoknak, akik esetleg tudnának neked segíteni, csak mész a saját fejed után mint valami ostoba gyerek. Nekem erre nincs szükségem.

- Mit akarsz ezzel a hisztivel? - vágta csípőre a kezeit én pedig levettem a kötényemet és befelé indultam a konyhába, ahonnan egyenes út nyílik az öltöző felé.

- Felmondok. - válaszoltam neki ügyet sem vetve rá, majd elmentem átöltözni. Az egyenruhát leraktam a szekrényembe, amit nyitva hagytam, majd felkaptam a cuccomat és kiindultam, ám AhBin az utamat keresztezte az ajtóban.