Strange [Jimin ff.] - Befejezett

14.

A sötét cellába ülök már órák óta. Van egy ágy meg egy mosdó de én a sarokban ülök, térdeimet felhúzva magamhoz, mivel eléggé hideg van. Tudom, hogy valami nem stimmel a rendőrséggel, mivel honnan vették volna a tényt, hogy Jimin a gyilkos. Vagy ahogy ők hazudták gyanúsított. Ez egyszerű logika annak, aki néz híreket és elszomorít, hogy ezek ilyen hülyére veszik az embereket.

Nagyot sóhajtottam és megrángattam a kezemen levő bilincset, hátha ki tudom húzni belőle a csuklómat, de esélyem sem volt. Csakis azon gondolkodtam mit akarhatnak még tőlem, hiszen nem fogok mondani semmit, amivel lebuktathatnám a férfit.

Egy ablak sem volt, így csak saccra tudnám megmondani, hogy valahol éjszaka tájt járhat az idő. Álmos voltam, mégse akartam elaludni. Helyette inkább felkeltem és kicsit megmozgattam magam, hogy felmelegedjek illetve elgémberedett végtagjaimba újra jusson vér.

Ennél unalmasabb éjszakám még sose volt. Egyedül lehettem, hiszen még csak sustorgást se hallottam sehonnan sőt, egy óra kattanását vagy egy vízcsepp koppanását se. Nyomasztó lehet másoknak ide bezárva lenni.

Onnan tudtam, hogy végre elérkezett a műszak kezdete, hogy kulcs hangját hallottam, ahogy elfordul a zárban, majd nyitódik az ajtó. Alig vártam, hogy megtudjam melyik jön be hozzám. A barna vagy az enyhén lilás hajú...

Viszont mikor megláttam, ki az első aki ma beszélni akar velem nyeltem egyet és szemeim a kétszeresükre nőttek. Elaludtam volna, és ez csak egy álom? Mit keres itt Jimin?! Látszólag nyugodtan közeledett felém, majd elállva az útból beengedte a két rendőrt, akik tegnap kihallgattak. Azonnal felálltam és értetlenkedve néztem őket. A szívem a torkomban dobogott annak a gondolatnak a tudatában, hogy elkapták.. vajon megtudják? Vagy el tudjuk terelni őket másfelé?

- Szóval most, hogy mindenki egybegyűlt, végre elbeszélgethetünk. - kezdett bele a lila hajú, és leült az ágyra, ahogy mellé a társa is. Jimin csak megállt előttem, és továbbra is üveges tekintettel bámult. Rosszat tettem? Nem kellett volna bejönnöm velük? De ha ellenállok talán még nagyobb bajba jutunk.

Észrevettem, hogy a vigyorgó pasasnak van valami a kezében. Mintha egy akta lenne, de pont ott volt az ujja, ahol a név szerepelt, így nem láttam, viszont nagyon rossz érzésem volt.

- Nem tudjuk összerakni, hogy miért élsz még. - nézett rám és jelentette ki mondatát, majd felnézett Jiminre is. Nekem itt elveszett minden kapcsolatom a világgal, csupán csak a testemben levő külső szemlélő tartotta bennem a lelket. Mi az isten történik?!

- Azt hiszem az elején kellene kezdenünk.. - sóhajtott fel a mellettem álló, és kiment középre. - Rae, ők itt Taehyung és Jungkook. Régi barátaim, és ezért tudnak mindent.

- Mindent? - kérdeztem vissza a legfontosabb szót. Bólintott egyet és a két fiatalra nézett. - Miért hozattátok be?

- Miért? Mert még él. Hozzászoktunk már, hogy hullákat hagysz magad után erre itt áll előttem egy szemtanú. - mutatott felém felháborodva Jungkook.

- De nem fog köpni. Ti magatok mondtátok. - mosolyodott el Jimin Taehyung pedig csak bólintott. - A dolgaimat, hogy mit miért csinálok bízzátok rám, és ne kérdezősködjetek. Idővel úgyis megtudjátok.

- Oh, ha már itt tartunk. - állt fel Taehyung és odaadta a kezében levő aktát a férfinek. - Elég érdekes lányt szemeltél ki. Nincs igazam, Rae-yah? - mondani akartam annak a kockavigyorú arcának, hogy ha még egyszer lebecézget olyat adok neki, hogy a cella rácsai verik ki a fogát. Felmutatta az elejét a mappának, hogy el tudjam olvasni, de ma másodjára is megállt bennem az ütő, mikor megláttam rajta a nevemet. Megiramodva akartam nekifutni, hogy fellökjem és elvegyem tőle, ám a mellette álló férfi kinyújtott a kezét és, hogy megállítson magához húzott.

- Hé-hé... - csitítgatott eléggé érdekes módon, én viszont ficánkoltam, mint egy rossz gyerek, aki tudja, hogy verést fog kapni. - Mi a baj?

- Ne olvasd el! - kérdtem tőle, ő viszont a mappára nézett majd sejtelmesen rám. Elballagott velem az ágyig, hogy ott le tudjon lökni és visszament Taehyunghoz. Jungkook mellettem ült, és mindig mikor fel akartam állni kinyújtott a kezét jelezve, hogy készen áll megállítani.

- Mi van benne, amit nem láthatok? - kérdezte és kinyitotta az elején. Elfordultam és a kezeimet dörzsölgettem, amíg meg nem hallottam, hogy becsukja. - Nem mondtad, hogy meghaltak a szüleid.

- Bizony, hogy meg. De, hogyan is? - lépett egyel közelebb Taehyung viszont én olyan morcosan néztem fel rá, hogy inkább megtartotta a tisztes távolságot. A másik férfira néztem, mintha csak neki akarnám mondani, hogy essünk már túl rajta, mert ki akarok innen jutni. Kezd megint légszomjam lenni, mintha egy forgalmas bolt közepén lennék.

- Kicsi voltam még... és nem ápoltam túlságosan jó viszonyt a szüleimmel. Egyik este arra ébredtem fel, hogy segítségért kiáltoznak, így lementem hozzájuk. De akkor már késő volt. Vérbe fagyott testük egymásra omlottak, a gyilkos pedig egy mozdulattal húzta ki anyám mellkasából a kést. Elestem, ő pedig észrevett s azt mondta, ha bárkinek elmerem mondani, engem is megöl. Utána sokáig kezeltek, doktorok, pszichológusok, majd mikor kellőképp rám untak gyógyultnak nyilvánítottak. - nem értettem, miért fontos az én múltam ebben az ügyben. Mind a hárman mélyen hallgattak, csak Jimin nézett rám ferde szemekkel, amit nagy ívben próbáltam elkerülni. - Akkor mehetek? Nem csináltam semmit és kezdek befacsarodni ezen a nyomasztó helyen. - álltam fel, viszont egyikük se mozdult.

- A tény, hogy bármikor feljelentheted Jimint emberülés alapos gyanújának vádjával nem hagy nyugodni. - lépett mellém Jungkook és mérges tekintettel nézett le rám. Eddig se tettem, akkor ezek után miért folyamodnék hozzá?!

- Ha már itt tartunk rendőr úr - neveztem meg gúnynevén - miért védi az igazság csatlósai a város legnagyobb gyilkosát? - fontam keresztbe karjaim majd elfordultam Taehyung felé, hiszen hozzá is szól a kérdésem.

- Semmi közöd hozzá. - válaszolta hidegen.

- Akkor nektek sincs továbbiakban. - jelentettem ki és leültem az ágyra. Arra gondoltam, hogy most egy csomó kérdést fognak feltenni én pedig ignorálva őket felhúzom az agyukat a végletekig és vagy kiengednek, vagy itt hagynak, nekem már az is jó lett volna.

- Engedjétek el. - kelt fel a védelmemben Jimin, aki eddig mélyen hallgatott.

- De hyung..

- Nézd Jungkook, hiába is jelentene fel, attól még, hogy ő tudja nincs bizonyítéka, így csak üres szavakkal dobálózhat. Ráadásul eddig se hagytam neki, és ezek után se akarom. - még, hogy te! Nekem nem volt szándékomban bemenni a zsarukhoz! Ezek után, lehet meggondolom magam.

Az aggódó férfi rám nézett majd pár perc gondolkodás után sóhajtott és oda dobta a kulcsokat társának, aki kinyitotta az ajtót és kiengedett minket. Meg se várva a férfit kiszaladta a levegőre nehogy a cél előtti folyosón ájuljak el vagy okádjak be. Valahogy most egyikhez sem volt kedvem.

Haza mentem és levágódtam a kanapéra, hogy rendbe tegyem a dolgaimat. Remélem a múltammal kapcsolatban kielégítő választ adtam, mert nincs kedvem megint bemenni. Az a baj, hogy régen olvastam az aktát, így lehet, hogy valamit rosszul mondtam...

Este megint salátát voltam hajlandó enni, mivel más nem volt otthon. Legalább biztos, hogy nem fogok elhízni. Mindennek a jó oldalát kell nézni, ha már egy ilyen negatív személy vagyok.

Mire kész lettem hallottam az ajtóm enyhe záródásának kopogó hangját így tudtam, hogy megérkezett a vacsora vendégem.

- Bocs, most is csak hideg kaja van.. - mondtam és egy szedő kanálért nyúltam, ő viszont megragadta a kezemet és megfordított.

- Nem a kajára vagyok kíváncsi. - jelentette be. - Hanem az igazságra.