Strange [Jimin ff.] - Befejezett

23. (+18)

- Jó látni újra, Rae.

Hangja, amit oly régen hallottam már apró libabőröket varázsolt a karomra. Megfordultam, és teljesen a pulthoz simultam, majd felhúztam kezemet, hogy végig simítsak a karomon eltűntetve a kis árulkodó jeleket.

- Ez nem lehet... most is csak képzelődök.. - mondtam magamnak halkan, és pislogtam párat, hátha eltűnik előlem.

- Nem képzelődsz. Itt vagyok. - mikor kijelentette megindult felém, én viszont megijedtem, és ki akartam kerülni. Mellé léptem, de elkapta a derekamat és visszarántva megcsókolt. Megpróbáltam ellökni, de csuklóimra fogva hátra feszítette hátamhoz a kezeimet, így még a mellkasom is nekinyomódott az övének. Nem lenne szabad, de feltörtek bennem az emlékek. Ugyan úgy csókol, mint akkor, durván, de mégis figyelmesen. Ajkaimat harapdálja és simít végig rajta nyelvével, hogy utána az enyémet hívja táncba ezzel elmélyítve a csókot.
Felsóhajtottam, mikor a kezei elengedik enyéimet, és rögtön a fenekemre markolt, hogy feljebb húzzon. Az elmém még nem tért magához, így a karom csak lengén hullott a testem mellé, onnan pedig nem mozdult. Ő viszont cselekedett. A falhoz nyomott, majd combomra simítva felemelt, lábaimat pedig összekulcsolta maga mögött tudván, hogy én nem tenném meg. Fenekemet markolászva tartott, miközben szüntelenül csókolt, mohón, követelőzően és vágyittasan. 

- Tudod, mióta készülök erre? Milyen rémes volt elviselnem odabent a hiányodat? - nem hagyta, hogy válaszoljak, nyakamhoz hajolt és azonnal beszívta a bőrömet, hogy kis foltot hagyva új felület után kapjon. - Meg kell, hogy kapjalak, különben jobban megbolondulok. - nézett fel szemeimbe majd hátamra fogott, nehogy a hirtelen hév miatt leesek róla és ledöntött a kanapén. Azonnal levette magáról a pólót, majd az enyémhez nyúlt, én viszont nem emeltem fel a kezem, csak a fejemet forgatva tátogtam hang nélkül.

Az ereje mit sem csökkent, egy pillanat alatt tépte ketté az anyagot, hogy ezek után kipattintsa a melltartómat, és mellemre markolva csaljon ki belőlem egy hangos sóhajt. Szívta harapdálta, de nem a gyengébbik módon. Eközben még nadrágon keresztül rásimított nőiességemre, így a szám elé húztam a kezem és beharaptam rajta a bőrt, hogy ne adjak ki hangokat. Miért nem ellenkezek? Nem az lenne ilyenkor helyes?

Nem vette le, csak letolta térdéig a nadrágját, amit követett a boxere is. A teste mit sem változott, ugyan olyan tökéletes, és hihetetlen, mint régen. Engem is egyszerre szabadított meg minden rajtam maradt ruhámtól, és azt messze dobva térdemre fogott, hogy szétnyissa lábaimat és közéjük furakodjon. Lehajolt és a két mellem közé csókolt, majd mikor fájdalmasan beharapta ott az érzékeny bőrt, rögtön elmerült bennem. Egy másodperc alatt megéreztem a teljes hosszát, majd combomon az övéit. Mind a ketten felsóhajtottunk. Ő a várva várt érzéstől, én pedig egy kicsit a feszítéstől, és egy kicsit az élvezettől. Rég nem csináltam senkivel, így ez a hirtelen behatolás kissé érzékenyen érintett.

Nem várt, felemelkedett és rögtön neki kezdett egy közepes tempóba. Szememből folytak a könnyek, de nem mondtam semmit, csak néha nyekkentem egyet, ahogy eltalálja legérzékenyebb pontomat. Nem belé, hanem a kanapé háttámlájába kapaszkodtam, és próbáltam nem rá nézni, de ez elkerülhetetlen volt.

Amint megtalálta tekintete az enyémet, magához láncolt. Lehajolt, hogy ismét megcsókoljon és vállaira emelte mindkét lábamat, hogy mélyebbet és erősebbeket tudjon lökni arra a pontra. Nem bírtam magammal, mikor áttért a nyakamra, és hol durván karistolta fogaival, hol gyengéden szívta és csókolta a bőrömet. Felhevült keze alatt az egész testem, hiszen eközben oldalamat simogatta, ahonnan áttért a mellemre és minden lehetséges módon izgatott.

Tudtam, hogy neki sincs már hátra sok, és azért akar ennyire siettetni ezekkel a heves ingerekkel, így megadva magam hátra hajtottam a fejem, hogy ajkai nagyobb teret be tudjanak lepni, és kiengedtem a hangomat, amit ő csak egy elégedett morgással jelzett, hogy kedvére való.
Mikor kihúzódott belőlem, rögtön megéreztem az ürességet a testemben, ám a bűntudat azonnal sanyargatni kezdett, ezért nem foglalkozva a ténnyel, hogy pucér vagyok, és még itt van fölöttem elfordultam oldalra, fejemet a kezeimbe temettem és keserves sírásba kezdtem.