Strange [Jimin ff.] - Befejezett

7.

- Ez nem így működik. - lépett felém egyet minek hatására hátrálni kezdtem. - Kérj bocsánatot, és el van felejtve.

- Hogy aztán rám szállj? - nevettem fel és keresztbe fontam a karomat. - Nem. Nem fogok bocsánatot kérni. Jogom van a véleményemhez és ha én azt gondolom rólad, hogy egy bunkó paraszt vagy, akkor nem fogok azért elnézést kérni.

- Tényleg? - vágta csípőre a kezét és ő is elmosolyodott.  - Mond csak, szükséged van erre a munkára?

- Ha kirúgással akarsz fenyegetni akkor ne is fáradj, előbb mondok fel. Alkalmazkodó típus vagyok, így szinte bárhova felvesznek.  Megkímélsz a további hülyeségektől? - hunyorítottam össze szemeimet, hogy a gúnyos hangnemem még jobban kivehető legyen és mellé léptem, hogy megragadjam a kilincset.

- Állj csak meg! - fogott rá kezemre de én azonnal elrántottam onnan és a kapkodásom miatt megcsaptam az arcát is. Oldalra lépett miközben kezét a megütött helyre tartotta. Ezt kihasználva kimentem onnan a keksszel a kezemben és elnézést kérve a vendégtől kiszolgáltam, természetesen némi árfaragással a kellemetlenségek miatt.

Délután ebédszünetben a sértett férfi összehívott minket egy kisebb konzultációra ami abból állt, hogy ő felült az asztalra mi pedig a kanapékra. Az biztos, hogy ezek után elégetem azt a szart.

- Szóval, gondolkodtam mielőtt ide jöttem volna, és arra jutottam, hogy mindent meg fogunk változtatni. - a nagy mappájából kivett három lapot, amit a lánynak adott aki szétosztotta közöttünk. - A nevünk mostantól kávézó és falatozó. Első körben azok a sütik amik a lapon szerepelnek lesznek kaphatóak, de természetesen ez bővülni fog. - nem bírtam megvárni a végét, a mondat közepén felnevettem. - Talán valami bajod van?

- Igen, elég nagy. Ki fogja ezeket megcsinálni? Nincs cukrász képesítésünk, alkalmatlanok vagyunk rá.

- Megoldjátok, amíg fel nem veszünk valakit. AZ állás meg van hirdetve a sütik minden egyes mozzanata le van írva a könyvbe, nem lesz nagy cucc megcsinálni.

- Tényleg? Akkor csináld meg te-

- Rae! - fogott kezemre AhBin mikor fel akartam állni így visszahuppantam mellé. Szemeivel azt sugallta, hogy nyugodjak meg és maradjak ott, amit megértve bólintottam és hátra dőltem.

- Szóval csak, hogy folytassam. Az állásinterjúk folyamatosak lesznek, amint találok megfelelő személyt felveszem és onnantól nektek nem lesz gondotok vele, csak fel kell szolgálni. Aztán. - lapozott egyes és szemeivel kereste a megfelelő bekezdést az apró betűs részeknél. - Kaptunk egy elég nagy összegű támogatást, amiből ki fogjuk bővíteni ezt a helyet, és teljesen átújítjuk. Nektek is új egyenruhátok lesz, az étlapok is barátságosabb koncepciót fognak kapni amit a saját tervezőm fog kivitelezni. - pont mikor befejezte jött be egy vendég aki amint észrevette, hogy ülünk bocsánatot kért, és távozni akart de utána szóltam, hogy nyugodtan jöjjön. Kb velem egykorú lány lehetett így hamar megértettük egymást, és kiszolgáltam. Őszintén szólva örültem neki, hogy segített elmenni onnan, mert ott tartottam gondolataimban, hogy elásom ezt az embert. Már a hangja is idegesített nemhogy az a beképzelt nézése. 

- Mi van veled? - jött a hátam mögé AhBin miközben a kávét várta.

- Mi lenne? Idegesít ez a ficsúr, aki állítom, hogy fiatalabb nálam. - rántottam vállat és odanyomtam a vásárló kezébe a visszajárót.

- Miért, te hány éves vagy? - kérdezte nevetve mire én hátra fordultam és kijelentettem, hogy mekkora egy bunkó. Ezek után mosolyogva ment kiszolgálni a kért italt és felvenni az ülők rendelését, akiknek nem volt kedvük beállni a sorba. Nem tudom, hogyan gondolta a drága főnökünk, hogy a három emberből kettő meg fogja tudni oldani a napot úgy, hogy mostanában egyre több a teltházas nap. Meg fogunk szakadni, ha pedig rám hagyják a sütést minden vendégnek gondjai lesznek otthon.