Strange [Jimin ff.] - Befejezett

10 (+18)

Amint beért velem a szobába elengedett és becsukta magunk mögött az ajtót. Kulcsra.
Aztán tudomást se véve rólam az ablakhoz ment, hogy besötétítsen, így nagyjából semmit se láttam, csak hallottam, amint magabiztosan közeledik felém. A hirtelen hatás miatt hátrálni kezdtem, mert nem voltam biztos magamban, de a fal előbb talált rám, mint azt gondolni mertem volna. Érdekesnek találtam valahol mélyen a tudatom alatt, ami még működött, hogy nem kaptam pánik rohamot a sötét miatt.

Ott volt előttem, és tudta, hogy most nem vagyok nyugodt. Nem tudom minek nevezzem ezt az érzést. Félelem? Idegesség? Talán a kettő keveréke.

Éreztem amint teljesen hozzám simul, és a kezeit a derekamon nyugtatja, homlokát pedig az enyémhez nyomja. Nem mondott semmit, így próbálta a tudtomra adni, hogy nincs semmi baj.

Tudom, hogy mindez hazugság, tudom, hogy miért bánik gyengéden velem, hogy kihasznál, mégse jön ki a számon az, hogy ,,ne!".

Felvezeti arcomra kezeit és aprót húzva rajta lehajol, hogy megcsókoljon. Lassan mozgatja ajkait enyémen tudván, hogy ez az első. Nem akar elijeszteni, de nem is az a szende jámbor fiú, aki kellemesen akarja bevezetni a barátnőjét. Amint megérzi, hogy megmozdítottam a számat nyelvével nedves csíkot húz alsó ajkamra ezzel kiharcolva, hogy elnyíljanak egymástól majd a bejutást megkapva feltérképezte azt.

Megtalálva ízlelő szervemet vad táncba hívta, miközben arcomról kezei ismét levándoroltak a csípőmre, ám most azért, hogy széthúzza a kardigánomat. Hagytam, hogy leessen a földre, majd kezeimre fogott és a fejem fölött nyomta a falnak, hogy pólómat is levegye. Nem vettem fel melltartót, mivel estére nem szoktam, így azzal nem kellett vesződnie. Az csak véletlen, mikor úgy alszom el, hogy rajtam marad.

Megszakította a csókot és elhajolt, mintha fel akarna mérni, holott már látott így és most még sötétebb van, mint akkor volt.

Combomra fog és megmarkolva fenekem egy hirtelen rántás kíséretében felemel a földről. Végig simít egyik kezével lábamon, mire én automatikusan engedelmeskedek neki, és körbe fonom derekát kapaszkodás gyanánt.

Kezeivel minden előjel nélkül markolt melleimre és kezdte el pumpálni amitől fejem a vállába hajlott és beharaptam a számat, hogy a csöndet megtartsam. Kicsit még szórakozott velem, majd csak azt vettem észre, hogy nyekkenek egyet és az ágyon kötök ki miközben fölém magasodik.

Ajkaival megtalálta nyakamat, amit először puha puszikkal lepett el, miközben ujjait beleakasztotta nadrágom szegélyébe és egyszerűen lehúzta rólam, hogy utána félre tudja dobni.

- Két kérésem van. - nocsak, olyanod is van ebben az őrült helyzetben? Mégis mi a francot csinálok? Miért hagyom neki?! - Hagyd, hogy én irányítsak. Nem szeretem az engedetlenséget. - igen, ezt tudom, tehát bólintottam. - Valamint.. ne próbáld meg vissza fogni a hangodat, mert nem fogom hagyni. Voltak olyanok, akik megpróbálták, de megjárták. - hallottam a hangján, hogy mosolyogva gondol vissza azokra az időkre, nekem viszont ez nem tetszett így újabb felesleges mondatok megelőzése érdekében ujjamat ajkai elé helyeztem. Mikor leesett neki mit szeretnék beleakaszkodtam nyakába és lehúztam őt egy lágy csókra, amit most és szerintem utoljára ezen az estén én kezdeményeztem.

- Ne beszélj más nőkről, miközben én vagyok alattad. - hogy honnan volt ekkora bátorságom egy ilyen mondathoz, miközben nekem ezt az egészet elleneznem kellene? Fogalmam sincs. Egyszerűen a gondolat, hogy most velem akar ilyeneket csinálni és más nők jutnak az eszébe elborzasztott így az elején elfojtottam ezt az egészet.

- Tegyük érdekessé. - mondta és a kezeimre fogva felhúzta ismét a fejem fölé, csakúgy, mint mikor a falnak voltam nyomva. - Emlékszel még, miket meséltem neked a telefonba?