Egy seggfej naplója

Első bejegyzés

1986.10.7.

Furcsa, Más, Torszülött, Senki, Kígyós kölök.

Ezek a nevek leírva sem szebbek. Az én neveim itt az árvaházban, bár egyik sem az igazi.

A nevem Alexander Hyde és hat éves vagyok, egy gyerek aki más. Tudok furcsa dolgokat, amiket nem lehet megmagyarázni, beszélek a kígyókkal és a szemeim ha valamilyen érzelmi változás érint sárgává válnak. A nevelők azt mondták, hogy még baba voltam folyton olyan színű volt. ((- Szóval babaként se volt balhé radar! - Rázom meg a fejem.)) Még ebben is más vagyok, hisz ma megtanultam írni, pedig még nem kellett volna.

Lehet kicsit összeszedetlen amit írok, de csak Barnabi (egy 15 éves az árvaházban) naplója alapján birok írni, amit nemrég vettem "kölcsön", és mivel ő nem túl okos így eldöntöttem nemsokára más forrást is szerzek az íráshoz. ((- Már akkor is lopós voltál! - Kuncogok, ahogy lapozok egyet a fekete könyvben.))

1986.10.9.

Sikerült megszereznem egy lány naplóját a párnája alól és rájöttem, hogy Barnabi agya teljesen üres. Minden szabályt nélkülözve ír, ennek ellenére mégse változtatom meg teljesen a saját naplómat, mert olyan aprólékosan se szeretnék mindent leírni mint az a lány, a fontosabb dolgokat elég lesz lerészletezni.

Ma is mindenki került, de jobban is teszik. Unalmas bagázs. Mind fél tőlem, pedig nem kéne. ((- Mi az, hogy nem kéne? Tőled minden épeszű retteg! - Forgatom meg a szemem.))

1986.10.12.

Kiszöktem. Megint, mint már annyiszor máskor is, amikor idegesítettek a nagyobbak meg a nevelők. Mindig más felé járok ilyenkor, hogy megismerhessem a világot és benne élő embereket, hogy hozzám hasonlókkal találkozzak, hasonló furcsa emberekkel.

Ma egy játszótérre látogattam el. Egész átlagos hely volt nem is akartam sokáig elidőzni, de mikor már épp elfordultam volna meghallottam egy vékony fiú hangot.

- Segítség! - nem értettem a felnőttek miért nem reagálnak így én mentem oda a kis vézna gyerekhez, hogy segítsek.

- Engedjétek el - nem kiabáltam. Megtanultam az árvaházban, hogy azzal nem sokra megyek. Felém fordultak.

- Ne szólj bele abba ami nem a te dolgod! - förmedt rám a legkövérebb a társaságból. Négy fiú egy ellen, nem mutatott szépen.

- Két másodperced van, hogy elmenj - ha magabiztosan beszélsz az általában elrettenti az ellenfeleidet, néha már bevált amikor kipécéztek napi áldozatnak... Most nem.

- Mert különben? - gúnyosan mosolygott a hájkupac és elindult felém. Ha a magabiztosság nem válik be marad a varázs. Az a furcsaság ami miatt különcnek tartanak. Az akaratommal irányítom a történéseket, a dolgokat és még sok mást. Ma is ezt használtam. Egy gondolatom kellet csak és azok az idióták nekivágódtak a csúszdának ami mellett álltunk. ((- Megérdemelték! Ügyes vagy Alexander! - Biccentek elismerően a könyvnek.))

- Szörnyeteg! - utálom ha visítoznak. ((- Akkor ezért utálja, ha sikítoznak a halálfalók! - Kuncogok szám elé tett kézzel, hogy ne zavarjam meg Dracot a tanulásban.))

- Csak más mint te. Mi lenne, ha elfelejtenénk ami most történt és tiszta lappal kezdenénk - mosolyogtam rájuk ártatlanul, hátra tett kézzel. - Legyünk barátok - nem választható lehetőségként ajánlottam fel ezt nekik. - Mostantól az én jelenlétemben senkinek nem esik bántódása! Értettétek? - heves bólogatás. - Akkor most húzzatok innen! - ezzel elpucoltak félelemtől behúzott farokkal. A kis vézna fiú még mindig ott állt. ((- Szóval ez volt az az úgynevezett baráti kör, amiről Potter beszélt! - Szűkül össze a szemem, ahogy tovább olvasok.))