Egy seggfej naplója

Huszonharmadik bejegyzés

1999.06.10.

Ma összefutottunk Helga leszármazottaival. Ki hinné, hogy ilyen véletlen egybeesések történnek, pedig csak azért mentem oda hozzájuk, mert szépen néztek ki és közelebbről látni akartam őket. ((- Fel akartad szedni őket!))

Ennek az eseménynek a következtében tájékoztattam Princepset Oroszország jelenlegi állásáról. Ahogy az elmúlt pár hónapban kiderítettem nem sokat változott. Leragadtak ott, hogy Grigorijt próbálják kiolvasztani, de ez nélkülem lehetetlen lesz számukra. ((- Ezért akartak elfogni téged és jött a tégla!)) A három orosz nem örült, hogy nem lépünk azonnal, de Puppe magyarázta után nagy nehezen elfogadták.

Más történés, hogy végre korlátlan időre elhagyhatják Malazárék a portréikat, valamint rám lettek bízva a vendégeink. Legalább az alapítók segíthetnek így az iskolával. ((- Azóta is csak örülök ennek a fejleménynek!)) Az oroszok remélem hamar beilleszkednek, bár a pap bajos eset kicsit, de majd megszokja.

1999.06.30.

Ma nem történt semmi napközben, de mielőtt elmentem lefeküdni összefutottam az apáca lánnyal, aki a testvére és barátja szobája felé ment, amerről én jöttem.

- Merre mész ilyen késői órán? - kérdeztem, mire hirtelen megállt és összerezzent.

- Csak a testvéremhez. Már rég volt, hogy utoljára együtt imádkoztam valakivel és meg szerettem volna kérni - mondta teljesen ártatlanul.

- Nem hiszem, hogy jelenlegi elfoglaltsága mellett imádkozni lenne kedve - mondtam, utalva a hangokra, amiket a szobájuk előtt elhaladva hallottam. ((- Na ne! - Sötétedik el a tekintetem.)) Feljegyzés: tájékoztatnom kell őket a csendvarázslat szabályról, ami az ilyen esetek elkerülésére van. ((- Hála az égnek, hogy felvilágosítottad őket. Nem igaz, hogy senki sincs tekintettel a környezetére! - Rázom meg a fejem.)) Úgy tűnik a kis apácának is leesett mire utaltam, mert teljesen elpirult.

- Akkor... azt hiszem egyedül fogok imádkozni - hajtotta le a fejét és indult vissza a szobájába. Kicsit megsajnáltam őt.

- Jekatyerina! - ismét megállt és felém fordult. - Ha nem bánod csatlakoznék hozzád - mondtam neki oroszul, mire leesett az álla. ((- Megszokta már azóta, mindenki megszokja, hogy fura vagy!))

- Ne...Nem baj - hebegte és elindultunk a szobája felé. - Hogy lehet, hogy nincs akcentusod?- kérdezte, mikor fél úton jártunk.

- Egy ideig Oroszországban éltem, bizonyos célok miatt - bólintott. ((- Ja és összehaverkodtál Rasputyinnal, meg sötét nagyúr lettél!))

- Ha nem bánod, hogy kérdezem... Amúgy... Te is ortodox vagy... és mióta vagy hívő? - nem mert kérdezni. Lehet ahhoz van köze, hogy egyszer véletlen benyitott mikor büntettem az egyik alkalmazottunk. ((- Na, akkor nem csodálom, hogy nem mert kérdezni semmit. Szegény lány!))

- Semmi baj - mosolyogtam rá. - És igen az ortodox vallást is követem, bár ez attól függ mikor vagyok, de nem nevezném magam igazándiból hívőnek - vakartam a fejem. ((- Furcsa is lenne, ha az lennél!))

- Mikor vagy? Ennek nincs értelme. És hogy érted, hogy nem neveznéd magad hívőnek? ((- Sétál és csak érdek hívő!))

- Nem nevezném magam hívőnek, mert pap vagyok ((- Az is hívő! - Nyújtom ki a nyelvem.)) - itt hirtelen lefékezett. - És az, hogy mikor? - nagy mosoly jelent meg az arcomon és kezem a vállára tettem. Elvittem az egyik olyan esti imára amiről emlékszem, hogy ellógtam. Csodáltam is, hogy nem büntettek meg miatta, de így már van értelme. ((- Miért nem gondoltál azonnal arra, hogy valamikor bepótoltad?)) Az imádság végén visszajöttünk és elégedetten távozott a kis apáca, hosszú köszönetet mondva nekem. Reméljük a jó benyomással képes lesz a két társát is megbékítenie. ((- Összejött!))