Egy seggfej naplója

Huszonhatodik bejegyzés

1999.12.27./1968.07.30.

Nem szeretem a meglepetéseket. Vajon mit akar Theos. Ilyen későn már ágyba szokott parancsolni most meg az utcákat járjuk. Mikor elindultunk csak annyit mondott, hogy meglepetése van. De mi lehet? ((- Éjszaka a sötétben? Az utcán? Ha nem gyerek lennél gyilkosságra tippelnék, de így ötletem sincs. - Fogom meg az állam.))

- Hova megyünk Theos?

- Sehova - ennek nincs értelme. Elmosolyodik. Ennyire látszana, hogy dühös vagyok rá amiért nem mond semmit? ((- Szerintem az arcodra volt írva! - Kuncogom.)) - Rendben van, megmondom mit csinálunk.

- Tényleg? - kétkedve vonom fel a szemöldököm.

- Igen, tényleg. Úgy döntöttem, hogy ma velem tartasz vadászni - vadászni... úgy érti, hogy... ((- Eltaláltam? - Tágulnak ki a szemeim.))

- Ezt eddig miért nem mondtad!? - kész féltem, hogy valami furcsa dolgot fogunk csinálni... várjunk... a vadászatnak nem kellene egy korombelinek furcsának lenni? ((- Minden átlagos korod bélinek az lenne, de te nem vagy átlagos. - Forgatom meg a szemem.)) ... De nem érzem annak...

- Látod, nem akartam, hogy elfuss, mielőtt bármit csinálnék. Meg akartam várni az első áldozatot és utána megkérdezni, hogy maradsz-e. Sajnos nem bírok nemet mondani mikor így nézel, tehát ha akarod haza... ((- Még a végén elhiszem, hogy aggódsz Alexanderért vámpír! - Húzom fel az orrom.)) - miről beszél? Miért akarnék elmenni?

- De én maradni szeretnék - mondom nyugodtan, mire kitágulnak a szemei. ((- Alexander!)) - Izgalmasnak hangzik a vadászat gondolata - már nem figyelek Theosra. Első lépés: a megfelelő áldozat kiválasztása. Ott is van. - Ő jó is lesz - mutatok egy fiatal férfi felé és megindulok az irányába.

- Várj Xandru! ((- Felesleges próbálkozni, meglátta! - Sóhajtok egyet, már előre tudva, hogy mi lesz ennek a vége.)) - hallom fél füllel, de figyelmen kívül hagyom. Második lépés: cserkészd be áldozatod.

- Uram... tudna segíteni!? - ki gondolta, hogy ilyen jól fog jönni a román nyelv megtanulása... szerencsém, hogy gyorsan tanulok... ((- Hát szerintem inkább fel kellett hoznod az elnyomott emlékeidből nem megtanulni, de mindegy.))

- Természetesen. Mit tehetek érted? - távolítsuk el onnan, ahol láthatják.

- A barátom... Bajban van... Kérem! Nem tudom egyedül visszavinni az árvaházba... El... El kell látni... Megsérült... Egyedül nem megy... Kérem! - mintha futottam volna a segítségért. Remélem beválik... De úgy látszik igen. ((- Tuti használtad a kiskutya szemeket, amikről Helga annyit mesélt! - Mosolyodok el gonoszul.))

- Merre van? Menjünk, nem lenne jó sokáig várakoztatni a barátod - mosolyog rám.

- Erre! - fogom meg a karját és elkezdem húzni egy sikátor felé. Hova tűnhetett Theos? Nem látom sehol. Most mindegy. Elérkezett a harmadik lépés, a cselekvés. ((- Gyilkosság! - Vigyorodok el, de el is szörnyülködöm magamon. - Ejnye Alexander még csak kisgyerek vagy! - Rázom meg a fejem.))

- Hol a barátod? - kérdezi mögülem, de mikor megfordulok hátratántorodik.

- Üdvözlöm uram a végének kezdetén. Remélem élvezni fogja a műsort - olyan ismerős ez a mondat, mintha máskor is használtam volna már. De ezen ráérek később gondolkodni. Most... /Családi titok lezárás/ ((- Ne már! Megint? Nem igaz! Nem igaz! Miért mindig a legjobb résznél! Ez nem igazság! - Kiabálom.)) ... Mindjárt meghal. Hogy kéne befejeznem?

- Megleptél Xandru - hátrafordulok és Theos jelenik meg mögöttem. - Nem gondoltam, hogy képes lennél valami ilyesmire ((- Másra is képes, mint megölni valakit.)) - mutat a majdnem halott férfira. - Honnan jött az ötlet, hogy ezt tedd vele?