Egy seggfej naplója

Tizenegyedik bejegyzés

1998.06.24.

Mindent sikerült lerendeznem a múltban az érkezésünkre. Ideje, hogy a teljes belső kör befejezze a tanulmányait. ((- Igen az ráfért a belső körre! Nem hittem, hogy ilyen jó eredményeik lesznek, de kellemesen csalódtam. Pedig azt hittem te meghúzod őket. - Bólogatok kuncogva.))

1998.06.24./1024.09.01.

Megérkeztünk a múltba. Két Hollós jómadarunk jóvoltából, pedig siker könyvelte a napot. Godric elvesztette a fogadást. Már alig várom, hogy teljesítse a büntetését. ((- Kész sajnálom, hogy nem láttam. Pedig tuti jó büntit találtak ki neki, Malazár is benne volt a fogadásban, akkor csak érdekes lehetett a tét.))

Az itteni iskolaév is megkezdődött. A négy új tanulónk is beosztásra került és mint vártam mind Mardekárosok lettek. Túl nagy volt a behatás a volt Hollósokra. ((- Még szép! Mondjuk melletted nem nehéz nagy behatást kapni! - Forgatom meg a szemem.))

Puppe segéd tanári állásba lépett Malazár mellett. ((- Bizony és büszke vagyok rá! - Vigyorgom.)) Malazárral még az utolsó egyeztetésünknél megbeszéltük, hogy fejleszteni fogjuk mind fizikai és mind varázslatos képességeit. Egy új bájitalt is fejlesztettünk számára, hogy a mágiájának erőssége növekedjen. Ezt fokozatosan adagoljuk neki étkezésekkor. Más számára nem tennénk meg ezt, de mivel ő is képviseli a Marddekár családot a nagyközönség előtt, így muszáj feljebb tornázni képességeit. Ezen kívül pár családi titkot is elárulunk majd neki, amiről elvileg csak a férfi örökösök tudnak. Természetesen nem mindent. Malazár ezt megbeszélte az apja festményével is és jó pár óra győzködés után ő is belement ebbe...de ő dönti el mit tudhat. ((- Most egyszerre érzem magam megsértve és megtisztelve. Miért kell engem mindig ilyen helyzetbe hozni? Miért? - Pislogok fintorogva a naplóra.))

1998.06.24./1025.04.01.

Emrys ma is bemutatta magát. Kénytelenek voltunk visszavinni feleségéhez. Puppe és én együtt vittük el Morganahoz, de még ez a közjáték sem ronthatta el a kedvem mivel tudtam milyen nap van. Ma halt meg Uther Pendragon. ((- Hihi! Ez az én napom! - Vigyorodok el gonoszul.))

Még Arthur idióta haditerveit is mosolyogva javítottam ki (nem mintha amúgy nem így tettem volna). ((- Mindig élvezed, ha kritizálhatod! Ez nem újdonság!)) Közben pedig próbáltam Arthur vezetői készségét fejleszteni.

Végre elértünk Uther megöléséhez, amit teljesen Princepsre bíztam, mivel Malazárral úgy láttuk, hogy megérdemel egy kis ajándékot. ((- Nagyon jó ajándék volt!)) Épp ideje volt a halálának, mert akármilyen hülye is volt, kezdettek feltűnni neki a hirtelen megjelenéseim és eltűnéseim. Arthur jó király lesz és legalább elfogadja a mágiát (Ginevra miatt). Így továbbra is megmarad a Mardekár család befolyása a király és az ország felett. ((- Amit szépen ki is fogunk használni, csak még nem tudom hogyan!))

1998.06.24./1025.04.05.

Hyadok nem bírja felfogni, hogy Puppe már férjnél van, és hogy a saját utódja a férje, így tovább próbálkozik. Most Malazár tanácsára (aki a háta mögött nevet rajta) házi készítésű csokoládét adott Princepsnek. Ez jó ötlet lenne, de még Amortentiat sem rakott bele. Úgy látszik igaz a mondás, hogy a szerelem elveszi egyesek eszét. Lehet következőnek javaslom neki, hogy adjon szappant Puppenek, de akkor segítek neki, mert képes lenne csak egy egyszerű szappant adni. ((- Soha többé nem fogadok el semmit Hyadoktól! Soha! - Nézek fel szörnyülködve a csokoládés dobozra, ami az asztalomon pihen. - Várjunk... - Itt összeráncolom a homlokom. - Ez nem tegnap volt?))

1998.06.24./1025.04.06.

A naplóm még mindig Princepsnél van, tehát... most már visszaadhatnád Puppe, mert bár birok távolról írni bele, de idegesítő.
((Szó szerint sikítva hajítom el a naplót, mikor megjelenik benne az írás. Na, nem azért, mert meglep, hogy ilyet csinál, hanem mert ez azt jelenti, hogy a seggfej tudja, hogy nálam van. Végül morogva állok fel és veszem kézbe a tárgyat, majd kimasírozok a szobából. Rögtön az ajtóban találkozom is a vigyorgó jómadárral.

- Itt a naplód seggfej! - Vágom hozzá, majd egyszerűen elmegyek mellette. Az orrom alatt morgok, egészen, amíg neki nem megyek valakinek.

- Hát téged mi zaklatott fel ennyire Lilykém? - Hallom meg mesterem hangját.

- Morgána! - Mosolyodok el, majd el is fintorodok. - A seggfej! Tudod sikerült ellopnom a naplóját. Azt hittem nem veszi észre erre kiderül, hogy végig tudta, hogy nálam van. - Erre a nő hangosan felkacag.

- Ne búsulj kis tanítványom, mindenki meg akarja szerezni Alexander naplóját, de ha sikerül is sose az eredetit szerezzük meg. Én se azt szereztem meg, csak egy kivonatát. Minden oldal szépen csinosan teleírva. - Rázza meg a fejét. - Szerintem egyedül Malazár látta az eredetit.

- Abban, ami nálam volt voltak üres lapok is. - Mondom az államat fogva, erre a nő szemei kitágulnak.

- Nálad volt az eredeti napló?

- Nálam volt? - Kérdezek vissza, ő meg csak bólogat. - Morgána néni! Alex még biztos nem rakta messzire, ha sikerülne betörnünk a szobájába... - Kezdek bele csillogó szemekkel, a nő pedig elkapja a csuklómat.

- Menjünk! - Csillan meg szemében a gonosz játékosság és pár pillanat múlva már a barátom szobája előtt állunk.

- Most hogyan tovább? - Nézek a mellettem állóra.

- Mi lenne, ha megkérnétek, hogy engedjelek be titeket? - A hirtelen hangra egyszerre fordulunk sarkon és találjuk magunk szemben Alexanderrel. - Na, arrébb mentek, vagy innen nyissam ki? - Biccenti oldalra a fejét, mi pedig arrébb lépünk. Az ajtó kinyílik ő pedig beinvitál minket. - Tessék! Legyetek üdvözölve! - Én gyorsan körbe nézek a szobában, amiben az ég világon semmi furcsa sincs, teljesen olyan, mint Malazáré, meg minden hithű Mardekárosé. Végül meglepő módon teljesen egyszerre sóhajtunk Morganaval és köszönünk el Alextől, majd csüggedten megyünk be a nagyterembe. A női alapítók is éppen ott vannak, mikor helyet foglalunk.

- Hát veletek meg mi lett? - Kérdezi Hedvig felhúzott szemöldökkel.

- Lilynél volt Alexander naplója, de visszaadta neki. - Kezd bele Morgána.

- Aztán eldöntöttük, hogy visszalopjuk a szobájából, de az ajtóban elkapott minket. - Folytatom.

- Aztán beinvitált minket, de úgy már lehetetlen volt meglovasítani a naplót. - Rázza meg a fejét Morgána, én meg előre dőlök és az asztalra teszem a kezeim, majd rájuk fekszem.

- Ti bejutottatok Alexander szobájába?! - Helga meglepően majdnem sikítássá vált kérdésére mind a ketten értetlenül nézünk rá.

- Igen! - Feleli a mesterem.

- Miért ez ilyen nagy dolog? - Kérdezem fintorogva, mire már Hedvig szemei is kitágulnak.

- Ti nem is tudjátok? A szobájába még Malazárt is alig engedi be! - Magyarázza, mire mi egyszerre ugrunk fel Morgánával.

- Hogy mi van?! - Kiáltjuk, majd egymásra nézünk.

- Morgána néni, idióták vagyunk! - Mondom, mire a nő biccent.

- De jobb, ha ezt nem hangoztatjuk! - Erre csak egy beleegyező biccentést kap tőlem, jobb, ha erről az esetről nem tudnak a kelleténél többen.))

---------------------------------------------------------
Egyenlőre ez volt a befejező fejezet. Csak akkor adom oda a naplóm újra Lilynek, ha lesz elég érdeklődő a folytatás iránt (5-6), ezt kommentben megírhatjátok. Addig is köszönöm az olvasást.

Aláírás:
Lord Alexander Hyde Mardekár