Egy seggfej naplója

Harmincegyedik bejegyzés

2002.04.02.

Kezd eluralkodni az elkeseredés. Mostanra a világ minden pontján megtámadják Vlad embereit. Egyre több időt töltök házon kívül ez ügyben. A Weasley fiú lett az alkapitányom. Talán egy kis pozitívum, hogy ő látta már az ellenség vezetőjét és ismerősnek találta valahonnan, csak nem tudta honnan. ((- Legalább valamit tudott.))

Puppe továbbra is rám bízza a gyermekeit... Ez elkerülhetetlenül vonja maga után, hogy muszáj volt néha elvinnem őket Vladhoz. Szerencsére élvezték, de az ikrek sajnos tanulnak beszélni és megemlítették hol voltunk, így Princeps minden áron meg akarta látogatni a vámpírokat. ((- Oh, igen erre emlékszem.)) Nehéz feladat volt elrejteni a háború nyomait mire oda ért... ((- Határozottan fogalmam sem volt róla, hogy baj van.)) és másnapra már újra szinte teljesen olyan lett, mint volt, az éjszakai rajtaütés hatására.

Ma... ma igazából csak egy valamit akartam leírni, de nehéz rávennem magam, hogy ténylegesen elkezdjem. Lehet jobb, ha nem fűzök megjegyzést és csak leírom... Ma találkoztam a kis Holddal. Szokásos boldog arcával nézett rám. Szemei a semmibe meredtek és azt mondta:

- Még négy és fél hónap.

- Mi négy és fél hónap? - kérdeztem vissza. ((- Számból vetted ki a szót.))

- Míg elnyel téged az éj - mosolygott szüntelen. Egy kicsit elgondolkodott mielőtt folytatta. - Ha meg bírnád oldani, elmondanád utána?

- Mit? - nem értettem most meg mit akar mondani. Mintha magamat akartam volna becsapni, ezért nem figyeltem rendesen a szavai jelentésére.

- Hogy milyen a halál. ((- Mi?! - Bámulok a lapra és tátogok, mint hal a vízben.))

2002.08.10.

Most már hivatalos. Elvesztettem a naplómat. Fogalmam sincs, hogy merre lehet. ((- Öm... Nem nekem hagytad kinn?)) A varázslatokat távolról nem bírom felhelyezni, így nem tudom titkosítani az utolsó három év feljegyzéseit. Nem tartottam fontosnak eddig.

Bárki, aki véletlen megtalálná a naplót és olvassa ezt a bejegyzést, kérem juttassa vissza hozzám. ((- De kinn hagyta nekem. - Mondom a fejemet vakarva.))

Ha véletlenül nálad lenne Emrys kérlek újítsd meg a varázslatokat. Ez után nem tervezek, addig írni, amíg újra nincs nálam, nem kockáztathatom, hogy véletlen valamit elszóljak, amit nem kellene.

A napló visszaszolgáltatójának előre is köszönöm:

Lord Alexander Hyde Mardekár

((Jé, ez elkezdett írni!))

2002.08.27.

Nem akartam, de most muszáj írnom. A Weasley kölyök az előbb futott be az irodámba a hírrel, hogy itt van és felénk tart az ellenség vezetője. Őt már elküldtem, hogy szóljon Vladnak... Egy embernek elég szembesülni ezzel a lénnyel. Csak tudnám miért érzem, miért érzem, hogy közelebb van. ((- Nem miért, hogy? Hogy a fenébe érzed?))

/Második nézet/

Az ajtó előtt van. Tudom... de miért tudom... Az ajtó kivágódik... Semmi sincs ott, ami azt jelenti... vámpír. Egy kéz van a vállamon.

- Helló vámpírmágus - a világ forogni kezd. ((- Basszus! Időutazás! - Hunyom le a szemem. - Brr. Kirázott a hideg. - Jegyzem meg.)) Miért most?... Legalább ép vagyok, de sajnos ő is. Sacrus.

- Sacrus - biccentek felé miközben akadályokat rakok közénk. Nem lenne jó, ha gondatlanság miatt halnék meg. ((- Vigyázz azzal a vámpírral.))