Egy seggfej naplója

Második bejegyzés

1991.01.01 / 999.08.25.

Üldögéltem már egy ideje mikor a semmiből, szó szerint a semmiből mellettem termett egy magas, jóképű, húszas éveiben levő férfi.

- Mit búslakodsz itt egyedül fiúcska?

- Ha tudni akarja csak a problémámon gondolkodok, de önnek ehhez nem sok köze van. ((- Bunkóbb már nem is tudnál lenni, mi seggfej! - Rázom meg a fejem.))

- Több közöm van hozzá mint gondolnád - mondta majd leült mellém és sejtelmesen mosolygott tovább.

- Ezt kifejthetné uram - kértem meg, és felé fordultam.

- Természetesen kifejthetném, de olyan sötét van idelent, mi lenne ha inkább felmennénk az irodámba? - kérdezte várakozón.

- Nem szükséges - s ezzel egy időben fényt csináltam a tenyeremben. Látszott rajta a meglepettség.

- Mintha fent, azt mondtad volna, hogy nem tudsz varázsolni - jegyezte meg egy kis gúnyos éllel. ((- Kezdheted megszokni ember, Alex nem a szókimondásról híres. - Kuncogok elképzelve a jelenetet.))

- Ilyet nem mondtam - kikerekedtek a szemei. - Én csak, azt mondtam, hogy nincsen olyan "erőm", amit nem tudok irányítani. Ezt képes vagyok uralni - enyhe elismerést véltem felfedezni az arcán.

- Akkor te egy igazán kivételes varázsló vagy - olyan természetességgel mondta, mintha csak egy időjárási jelenségről beszélne, de mégis többet jelentett nekem mint eddig bármilyen dicséret. Pár pillanatig még ledöbbenve ültem, majd újra elkomorultam.

- Az lehet, de nem segít a problémámon. Vissza kéne jutnom oda ahonnan jöttem.

- Ezzel nem lesz gond! Most már, hogy biztosan van mágikus képességed az a morcos sziszegő sem ellenkezhet. ((- Ez Mardekár akar lenni? - Fintorodok el a megnevezésre.)) Segítünk neked! - lelkesedésében felugrott a lépcsőről és a levegőbe bokszolt. Lehet rokonok azzal a vörös hajúval, az is hiperaktívnak tűnt. ((- Godrickal? Rokonok? Bár neki nincsenek normális rokonai, Adamet és Gellertet kivéve. - Gondolkodok el egy kicsit, de gyorsan vissza fordulok a naplóhoz.))- Bár fogalmam sincs miért akarsz az árvaházban élni, amikor Helga felajánlotta, hogy itt is élhetsz.

- Egy az, hogy nem tudom hol az az itt. A másikat pedig még nekem is tisztáznom kell magamban.

- Tényleg! - rácsapott a fejére. - El is felejtettem megmondani hol vagyunk. Ez itt a Roxfort Boszorkány és Varázsló képző szakiskola, annak is az alagsora. ((- Bingó itthon vagyunk!)) Most pedig ideje megoldani a problémádat! Gyere menjünk fel és dörgöljük a nagyképű csúszómászó orra alá a tévedését! ((- Vajon Mardekár tudja, hogy milyen hülye becenevei vannak? - Nevetem el magam hangosan, ez már tényleg humoros volt.))- egy rántással felhúzott az ülő helyzetemből, minek következtében majdnem elestem, de nem indultam meg utána.

- A nevem Alexander Hyde! És miért kéne önben bíznom? Nem is ismerem - mondtam kicsit gyanakodva, hisz ki nem kezd el gyanakodni egy a semmiből előbukkanó fickóra, aki csak úgy tanácsokat osztogat és segítséget ajánl. ((- Mondjuk egy Griffendéles, az nem kezdene gyanakodni! - Forgatom meg a szemem.))

- Ó az a nagy feledékenységem, pedig Hedvig folyton az illemmel üldöz. A nevem Emrys Roxfort ((- Szóval Roxfort is létezett és Emrys volt a neve, ezt jó tudni. - Biccentek magamnak elraktározva az információt a fejemben.))- nyújtotta a kézét felém és én elfogadtam, bár még mindig kicsit kétkedve néztem rá. Egy pillanat múlva elnevette magát. - Ez így gondolom nem mondott semmit. Az emberek többsége Merlin néven ismer. ((- Hogy mi a Malazar van?! A perverz vénember Roxfort?! - Teljesen lesokkolódok, de hamarosan gonosz vigyor szalad az arcomra. - Szóval, Emrys! Legalább már nem csak perverznek tudom szólítani.)) Gyere, még van ma egy pár elintéznivalóm - majd megragadta a karom és felfelé kezdett húzni és út közben eligazítást is tartott.